A Kannibálok egylete nem elég bátor és merész, hogy kultstátuszba emelkedjen, így viszont a mondanivaló is elsikkad, pláne ha igazából csak annyira telik, hogy a gazdag = gonosz. Ritkán látni egy ennyire elpazarolt filmötletet. Kár érte, szerettem volna szeretni, de ami nem megy, az nem megy. több»
A Rampage – Tombolás nem lesz egy kultfilm, nem fogok róla ódákat zengeni, hogy nézze meg mindenki, viszont valószínűleg elő fog kerülni valamikor a közeljövőben egy borongósabb hétköznap délutánon szódával elmegy. több»
Bogdán Árpád filmje pedig megvalósít minden „liberális” klisét. A roma szereplők egytől-egyik jó emberek, imádják a családjukat, mindenük a gyerek és csak a szegénység szülte, kényszerből elkövetett bűncselekmények miatt vannak börtönben. Ellentétben a „magyarok” már gyerekként képesek a legagresszívabb, rasszista indíttatású cselekedetekre. Léteznek ilyenek? Persze, hogy léteznek. És vajon jó, ha egy film előhoz extrém példákat és általánosnak mutatja be azokat? Mennyire szolgálja a párbeszédet, vagy a másik megértést? Szükségünk van ilyen filmekre? Ez az utolsó nem költői kérdés. Mindenki döntse el maga, van-e igénye megnézni a Genezis-t. több»
Külön taps jár a készítőknek, amiért végre az olyan modern technikai vívmányok, mint a mobiltelefon nem koloncot jelentenek az alkotóknak, hanem a gyilkos szabályosan fegyverként használja azt. Ezzel együtt azonban becsúszott egy durva vágási baki is, de ez még a legjobbakkal is megesik (lásd pl. a Die Hard 4.0-át, amikor utólag csodálkoznak rá, hogy ki a terrorvezér). több»
Az Éhezők-ön tényleg nincs mit cifrázni: hiába európai, ennek az attitűdnek semmi jelét nem adja, így egy kifejezetten unalmas és elcsépelt történetet kapunk még érdektelenebb szereplőkkel, akik még csak nem is következetesen viselkednek, csak hogy belehessen dobni egy még jobban lerágott fordulatot. Ja és a hitelességről még annyit, hogy egyikük képes az egész játékidő alatt egy tangóharmonikát (!) cipelni… Szigorúan kerülendő darab!
A Tűzgyűrű: Lázadás című film nem tart sehová, nincs katarzis, már vártam a stáblistát, direktben szurkolni kellett neki. Felesleges érzelmes jelenetek, majdnem teljesen hiányoznak a háttértörténetek, viccek a padló alá temetve, és ráadásul: mindent a szádba rágnak. Hangosan kimondanak evidens dolgokat, amit még általános iskolásként is fel tudnék fogni magamtól. Nem tudom ajánlani a filmet, sehogy, senkinek, soha. Unalmas, klisés, gyenge. A látvány nem tud mindenért kárpótolni, ráadásul az extra jelenetben elhangzik egy mondat, amit remélem, csak én értelmezek egy folytatás ígéreteként… több»
Nagyon ajánlom azoknak, akik az ünnepek után, egy kis időt tudnak szánni a belső dolgaik megfigyelésére, és kicsit szeretnének elmélyülni pár órára. több»
De akárhogy is pörgetem magamban a Lajkó – Cigány az űrben című film hibát és gyengeségeit egy dolognál lyukadok ki mindig. Mi lett volna ha, a stábot (vagy legalábbis nagy részét) tényleg cigányok alkotják? Akkor talán megengedhette volna magának a Lajkó azt az öniróniát, ami fájdalmasan hiányzott belőle, és ami segítségével az év magyar vígjátéka lehetett volna. A lehetőség megvolt, de sajnos nem éltek vele. több»
Mondjuk ki nyugodtan: a Ready Player One egy habkönnyű, ám annál szórakoztatóbb, vagány, magas fordulatszámon pörgő film, ami olyan tisztelettel és ismerettel van a popkultúra iránt, melyet jó sokáig nehéz lesz lekörözni. több»
Mérhetetlenül izgalmassá teszi A hely című filmet a szereplők sorsának folyamatos kereszteződése. A leghőbb vágyukért (szinte) mindenre képes emberek története többször összefonódik. A mozivásznon csak egy hétköznapi kávézó látható, egész hétköznapi figurákkal. De közben szinte misztikus módon érezzük, hogyan szövik a Párkák az emberi életek fonalát. A maga hétköznapi eszközeivel varázslatos moziélménnyel gazdagodhatunk. több»
53 Kannibálok Egylete (2018)