dandelion1983

Nem hibátlan alkotás, de hiánypótló sorozat. Nem emlékszem, hogy készült volna spirituális témában hasonló. Könnyen fogyasztható, mert alapjaiban véve ez egy szappanopera, megtűzdelve a családállítás boncolgatásával. A szereplők nagyon jól lettek kiválasztva, a helyszín csoda szép, a történet néha picit bárgyú, de nagy baj nincs vele. A középpontban a transzgenerációs traumák állnak, ami lehetett volna ennél mélyebb, vagy kaphatott volna több játékidőt. A második évadban a jelenetek sokszor erőtlenek, valahogy elfogyott a téma arra már, gyengébb, mint az első évad.

Nagyon vártam ezt a filmet, mert nagyon kedvelem Amy Winehouse-t. Olyan elsöprő erejű tehetség volt, aki megérdemelt volna egy olyan alkotást, ami által a rajongók jobban megismerhetik Őt, ami egy kicsit többet mutat a lelkéből. Ez a film Amy és Blake kapcsolatát helyezte a középpontba, minden lényeges dolog csak egy pár másodperces említést kapott, vagy kimaradt a filmből. Asif Kapadia 2015-ös dokumentumfilmje Amyről nagyon erős, nagyon őszinte, nagyon fájdalmas, de tökéletes alkotás. Abból nagyon sokat megtudhatunk róla, szépen lassan kirajzolódik az Ő tragédiája, és az ehhez vezető út. Ez a film csak egy szeletet mutat be Amy életéből, a legkeményebb dolgokat dobozba csomagolja. Nem tetsz... több»

Mindig reménykedve várom, hogy hátha végre láthatok egy jó romantikus vígjátékot, ami napjainkban készült. Ez a film nemcsak hogy nem váltotta be a reményeimet, de kritikán aluli. Olyan, mint egy paródia, de még annak sem jó. Nicole Kidman annyira borzalmasan néz ki, már nyomokban sem hasonlít a régi önmagára. Erre a szerepere sem volt jó, mert a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetném egy ellenállhatatlan, érett anyukának, főleg ezzel a narancssárga hajjal. Zac Efront sose szerettem, teljesen szürke, semmilyen színész, egyetlen maradandó alkotására sem emlékszem, és nekem szépfiúként sem hiteles. Ebben a filmben borzalmasan gyenge mindenki sajnos. A története sem túl eredeti, de nem is lenn... több»

Nagyon szerettem ezt a filmet. Olyan szívmelengető, kedves alkotás, nagyon jót tett a lelkemnek. A szereposztás, a történet, a zenék, minden a helyén volt. Queen Latifah tökéletes volt erre a szerepre, mintha rá írták volna. Könnyed, néha kicsit humoros film, de mégis volt mondanivalója is. Szeretem, amikor komolyabb témáknak könnyű köntöst adnak, és így kikapcsolódásnak is tökéletes. Néha kicsit elrugaszkodott, de talán pont ez adja a báját. Nem igazán szeretnék belekötni a filmbe, és nem is nagyon tudnék.

Számos alkotás készült már ebben a témában, talán a leghíresebb a '97-es Meglesni és megszeretni című Meg Ryan főszereplésével. Nem indul rosszul ez a film, de időközben valahol mégis elveszik, és kissé erőltetetté válik. Ennek ellenére sem rossz, egyszer nézhető. Vannak benne jó jelenetek, a szereplők jól hozzák az általuk játszott karaktert. Több romantikát és humort még elbírt volna. Jenny Slate és Charlie Day tökéletes volt a két főszerepre. Összességében egy kedves, szerethető, de teljesen kiszámítható filmet láthatunk.

Nagy szükség van az ehhez hasonló filmekre, akkor is, ha kőkemény, és sokszor nehéz nézni. Nagyon kényes morális témát boncolgat, bár nem megy túl mélyre a kidolgozásban, így nekünk hagy több gondolkodnivalót. Egyetlen szereplő sem tud szimpatikus lenni, de még így is erősen hat ránk az alkotás. Azért nem tudtam több csillagot adni rá, mert nekem túl nyers, túl durva volt. Nagyon kevés érzelmet mutatnak a szereplők, de ebben a filmben talán pont ez kellett. Szerintem érdemes megnézni, de nem hibátlan a film.

Nagyon sajnálom, hogy sok olyan film készül, amik semmilyen reklámot nem kapnak, sem egy nagyobb streamingszolgáltató nem tűzi őket műsorra. Azt is sajnálom, hogy az izgalmas jeleneteket, látványt mellőző alkotások egyre kevésbé népszerűek. Ez a film pont ilyen. Mesterien érzékeny mély dráma, ahol sokszor a képek mesélnek a szavak helyett. Hat, teljesen különböző ember életének történései egyetlen éjszaka alatt. Mindannyian gondolkodtunk már azon, hogy jó utat választottunk-e az életünkben, hogy mi lett volna, ha nem arra indulunk el. Szépen, finoman mesél erről a film. Nem ismerjük meg teljesen a szereplőket, de az érzelemviláguk egy elég nagy szeletét igen. És habár elég kiszámítható az eg... több»

Nagyon bíztam benne, hogy végre tényleg készül egy jó film Elvis életéről, mert a 2022-as nem igazán szólt róla. Csalódnom kellett. Annyira unalmas, semmitmondó, érzelmeket nélkülöző alkotást sikerült összehozni, amit igazán kár volt még elkészíteni is. Annyit sem tudtunk meg, hogy Elvis miért is szerette annyira Priscillát, hogy feleségül akarja venni. A szereplőválasztással sem vagyok elégedett, pedig Jacob Elordit kedvelem. A Priscillát játszó színésznő viszont harmatgyenge volt, annyira szürke és semmilyen, hogy már miatta sem lehetett volna ez egy jó film. Kihagyható alkotás.

Nagyon vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Egyrészt nagyon szükség volt erre a filmre, Bob Marley-t meg kell ismernie a világnak, másrészt valahogy kevés volt benne a szív. Pedig próbálta átadni a reggae életérzést, de nem sikerült teljesen. A színészek nagyon jól játszottak, főként a Bobot alakító Kingsley Ben-Adir volt nagyon hiteles. A film első fele egyébként rendben volt, de aztán valahogy elúszott az egész, és utána már nem tudott lekötni sem. Talán majd egy következő Bob Marley-film ennél is jobban sikerül.

Nagyon szerettem ezt a filmet. A múlt században játszódó alkotások egyébként is előnnyel indulnak nálam, de a Téli szünet nem csak emiatt vett meg magának. Ez a film olyan, mint egy forró, habos kakaó egy jéghideg téli estén, írni sem egyszerű róla. Olyan hitelesen hozták vissza a '70-es évek képi világát, hangulatát, de még a lassú, értékekkel teli, nem rohanós világot is, hogy a szívem teljesen megtelt. Mellőzve a hatásvadászatot, a nagy történéseket, a nagy érzelmi drámákat, mégis olyan pontosan kaptunk egyre többet és többet a három főszereplő jelleméből, hogy teljesen lekötötte a figyelmemet. Semmit nem túloztak el benne, nem volt túl érzelgős sem, nagyon sokszor egy-egy kép, gesztus me... több»