Bevallom, volt, hogy élveztem hasonló sorozatokat a múltban, ez viszont egyenesen idegesítő. Nincs olyan karakter a sorozatban, akit ne akarnék nyakoncsapni, hogy "viselkedj már normálisan". Értem, hogy az influencerekből szeretnének gúnyt űzni, de tulajdonképpen csak leutánozzák őket, bármiféle tanulság vagy használható szatíra nélkül.
Hol vannak már azok a buddy‑cop filmek, amik megugrották a lécet? Bad Boa’s is pont az a laza, péntek esti popcorn‑mozi, ami nem akar megváltani semmit, csak szórakoztatni. Ramon és Jack dinamikája működött nálam, még ha a sztori néha kiszámítható is.
A film próbál dokumentarista hangulatot hozni, de inkább olyan, mintha random Office-epizódba csöppennél a kézi kamera miatt. Néha tényleg viccesebb, mint rémisztő. Al Pacino hozza, amit tud, de az egész túl sablonos, nincs benne az a plusz, ami miatt igazán bevonódnék.
A látvány megfogott. A történetnek kell adni némi időt, hogy beinduljon, de mindenképpen megéri megnézni. A letargia helyenként túl sok volt, de a vizuális része tényleg lenyűgözött.
Imádtam a film eszement lendületét: kétórás akcióorgia, globális küldetés, meg egy dallamos show‑betét Kate Bush-dal. Teljesen abszurd, de pont ez a varázsa – egy igazi pop‑horror popcorntréfa, amit csendben kimondva baromira élveztem.
Bevallom, vártam valami hatalmas MCU csodát, de megmaradt az „oké szintnél”. Jók a harcok, nem vacak CGI, meg a tech vs mágia részek is bejöttek. Csak kicsit sekélyes az egész… de Riri-t szeretem, mert emberileg is bevállalós.
Teljesen odavagyok a látványért: a képkockák ismét magukért beszélnek, minden képi elem szerethetően szimmetrikus és pasztellszínű. Benicio Del Toro zseniálisan hozza a mogorva milliárdost, Mia Threapleton impulzív apácalánya pedig üt. A sztori kicsit szokványos, de a hangulat mindent visz.
Nem vagyok nagy rajongója a krimiknek, de ez a sorozat megfogott. A múlt és a jelen közötti kapcsolat, valamint a rejtélyes puzzle-darabok izgalmassá teszik a történetet.
A sorozat remekül bemutatja a tinédzserek közötti barátságokat és a felnőtté válás nehézségeit. A főszereplők közötti kémia hiteles volt, és a történetvezetés is jól felépített.
A Murderbot olyan, mintha egy szarkasztikus AI terápiára járna, de inkább sorozatokat néz helyette. Alexander Skarsgård játéka zseniális, és a belső monológok minden pillanatban eltalálnak. A humor és az érzelmi mélység tökéletes egyensúlyban van.
A film legnagyobb ereje Smita történetében rejlik. Az ő küzdelme annyira nyers és valóságos, hogy nehéz nem vele érezni. A másik két szál is érdekes, de Smita története mindent visz.
Ez a film teljesen kiborított érzelmileg. A 18. századi osztrák falu világa annyira valóságos, hogy azt éreztem, ott vagyok Agnes mellett a szenvedésében. Nem egy könnyű esti mozi, de hihetetlenül elgondolkodtató. A vége pedig… teljes sokk. Még most is a hatása alatt vagyok.
Bevallom én egy kicsit többet vártam volna ettől a filmtől. Nem mintha komolyabb "baj" lenne vele, csak épp túlságosan is felejthető volt számomra a történet.
Bevallom én egy kicsit többet vártam volna ettől a filmtől. Nem mintha komolyabb "baj" lenne vele, csak épp túlságosan is felejthető volt számomra a történet.
Mitagadás én mélyen a hatása alá kerültem, de ez így volt már a Mary és Max esetében is annak idején. Nagyon tartalmas filmalkotás, amelyből ritkán kapunk ilyet manapság. Imádtam!
Az én ízlésemnek kicsit lassú ez a film, nagyon döcögős és ezért unalmasnak tűnhet. Viszont a történet megható. Már csak a két főszereplő alakításáért megéri megnézni.
John Cena az egyetlen mentsvára ennek a filmnek. Annyira benne van mindenben és mindent bevállal helyzettől függően, hogy öröm nézni. A többi dolog felejtős.
63 Imádom Los Angelest (2025)