NGyurka

Mese, mese, horror, de ovisok is nézhetik
A 80-as évek végén láttam a Mad Max-et, bármennyire meglepően hangzik is most, egy diszkóban (kényelmetlen széken kuporogva), ami a Fekete Lyuk, egy underground Punk-Skinhead klub felett működött. Ez volt ám a 3D. Az a film egy akkor (talán most is) teljesen reálisnak tűnő világ (majdnem) vége verziót festett, kegyetlen drámát, érzelmeket, kemény embereket, akiket az élet kényszerít, és még keményebbé edz, akik a végsőkig kitartanak és küzdenek. A hatást, a drámai élményt a mai napig is érzem. A Furiosa nem ilyen. A főhős szinte csak úgy van. Gyereknek vakmerő, felelőtlen és meggondolatlan, ezért mindent elveszít, és ennek hatására... ezek után is pont ilyen. Két dolog vezérli, a hazatérés é... több»

Hatalmas, és még tovább nő
Zseniálisan tartja fenn az érdeklődést, a fegyelmet a nem kevés játékidő alatt. Miközben a történetet bonyolítja, nagyszerű érzékkel csap át az akció és csata jelenetekbe, majd vált vissza, és sosem mulasztja el a mély érzelmeket megpiszkálni. Sajnos a megértéshez kell némi ismeret, bár talán ez sem mindig elég, ami nem feltétlenül baj. Nem baj, ha maradnak kérdések, vitás momentumok, hiszen így a film nem ér véget a stáblistával, témát és kérdéseket ad, a következő részig.

Még nagyobbat, még nagyobbat!
Attól, hogy egy piszkos szájú fiú öltönyt húz, és elmegy fodrászhoz, nem fog többet tudni a filmekről, és láthatóan ezt pénzzel sem lehet kiváltani. Azt gondolni, hogy pár látványos jelenet már film, hatalmas tévedés, akárcsak az, hogy a film a technikától vagy a díszletektől lesz alkotás. A legnagyobb gond, hogy ez a film valójában egy propaganda, na, annak viszont jó, ha lenne ilyen kategória, még nyerhetne is.