Herrzeiss

Avatar a búvár lehetetlenség
Szóval láttam, nagyon szépen fényképezett film. És a most a víz alatti képekre gondolok. Tényleg van olyan. A biztonság kedvéért vettem ma egy uszonyt. A szabad merülőst. Szénszálast. Nekem az üzenet az volt, hogy a végén mindig a jó győz. Na, ez a hülyeség. Mese. De szeretjük. Egyszer próbáljátok ki magatokat. Meddig bírjátok levegő nélkül. De egyszer már győzhetne a rossz is? Ez a keveredés felkavart, erről szólt a film. A tábornok gyerekével való szembesülése. Szenvedése? Miért nem irtotta ki? A család az család. Az egész egy katyvasz. Szóval túl volt húzva. De a TENGER zseniális volt. Köszönet érte!

Egy jól sikerült film, mindenkinek ajánlom, még ha nem is hetven éves.
Nálam a film címe verte ki a biztosítékot, egyből Michael Douglasra és a The Game című 97-es filmre gondoltam. Aztán a kádárizmus fekete Volgás, besúgós KGB-s, AVH-s, Stazi-s miliőjében találtam magam. De hát milyenek is vagyunk mi magyarok? Pont ilyenek. Képmutatók. Érvényesülni akarók. Nem hinném, hogy pl. a dánok értik. Talán a szlovákok, a lengyelek, az NDKs-ok? A „Hej, te bunkócská”-t énekeljük, közben ruszkik haza, most meg vissza. Hány ilyen film volt már? Nyilván mindegyikből csak egy. Csak ez a vonal. Nem is értem, ez egy helyi betegség. Mutatjuk, hogy milyen rossz volt itt, és csak mi értjük. Szenvedünk tőle, de élvezkedünk benne. Mi ez, ha nem önsajnálat? Ungarische paprika, tessé... több»