Orsolya415937

Szerethető(?) pszichopaták
Az első sorozatot még szerettem, bár a főhősök iránti szimpátiám gyakran ment át valamiféle zavarodott bűntudatba – azért ezek jórészt mégiscsak pszichopaták, akikről a történet előrehaladtával egyre nehezebb elhinni, hogy sokkal jobbak, mint a túloldalon állók. A második évad közepe felé pattant el a cérna, amikor – szerencsére – kicsit utánaolvastam, hogy mi várható, így már nem kellett végignéznem, ahogy a legszerethetőbb karaktert brutálisan lemészárolják. Én értem, hogy ma már átlagos mennyiségű erőszak nem viszi át az átlagos néző ingerküszöbét, viszont ha hozzám hasonlóan patyolatlelkű bölcsész vagy, aki nem azt szeretné nézni kikapcsolódásként, hogy kínozzák és ölik egymást az embere... több»

Közepes
Ebben is van gyilkosság, meg van nyomozás, de az a rossz hírem, hogy ettől még nem lesz jó egy sorozat... A vége picit meglepett, ezért három és nem két csillag, de alapvetően hiteltelen, a karakterek nem reálisak. (Csak a párom kedvéért néztem végig.)

Ez is csak egy csavaros sztori
És semmi több. Végignéztem becsülettel, mert a páromat érdekelte, de semmi különöset nem kaptam tőle.

Egész jól a traumáról
Divatja van a traumás témák feldolgozásának, körülbelül minden második film (sorozat) erről akar mondani valamit, de a legtöbb esetben a trauma csak arra kell, hogy a nézőt jól pofán vágja, hogy az első pár snitt után ne kapcsoljon át valami keményebbre. Ez a sorozat távolról sem a legjobbak közül való, elsődleges célja ennek is az, hogy a néző rágja le a körmét, közben viszont az átlagosnál mélyebben szól a traumatizáltság arcairól, az elszenvedett erőszak és a személyiség interakciójáról, a megküzdés és a gyógyulás esélyeiről.