Virág2

A Félrelépni szabad sajnos nálam egyáltalán nem találta el a célt. Egy magyar vígjátéktól azért azt várnám, hogy legyen benne lendület, jó poénok és olyan karakterek, akiken tényleg lehet nevetni, de számomra ezekből most kevés jutott. Az alapötletben bőven lett volna lehetőség, mégis sokszor inkább azt éreztem, hogy a film csak megy előre, de közben nem igazán történik semmi, ami igazán lekötne. A humora nálam sajnos nem működött. Voltak jelenetek, ahol vártam a nagy poént, de egyszerűen nem érkezett meg az a bizonyos ütés. A szereplők között sem éreztem azt a fajta kémiát, ami egy ilyen történetnél nagyon sokat tudna dobni az egészen. Emiatt a szituációk egy része inkább erőltetettnek hato... több»

A Veritytől őszintén szólva sokkal extrémebb élményt vártam. A történet alapja nagyon ígéretes, és már az elején megvan az a titokzatos, nyugtalanító hangulat, ami miatt kíváncsi lettem, hová fog kifutni az egész. Aztán valahogy mégsem kaptam meg azt a nagy ütést, amire számítottam. A filmben természetesen ott van a szexuális feszültség, a vágy, a manipuláció és a betegnek tűnő titkok is, de számomra ezekből lehetett volna sokkal több. Néha kifejezetten azt éreztem, hogy végre történni fog valami igazán durva, aztán a film inkább visszavett. Emiatt voltak részek, amelyek nekem bizony kissé laposra sikerültek, és olykor még unatkoztam is. A színészekkel alapvetően nincs problémám, sőt, Anne H... több»

Véres őrület, forró pillanatok és garantált adrenalin
A kaptár nekem most egy olyan mozi volt, ami rendesen megdolgoztatta az idegeimet. Már az elején érezni lehet, hogy itt nem lesz nyugodt esti mozizás, és ahogy haladunk előre, egyre durvább és betegebb dolgok történnek. Volt olyan jelenet, amikor konkrétan azt éreztem, hogy „na jó, ebből én most inkább kimaradnék”. Ami külön tetszett, hogy a film nem spórol a vérrel, a szörnyekkel és a feszültséggel. Vannak benne kifejezetten gusztustalan pillanatok, de pont ezek adják meg azt a hangulatot, amit egy jó horrorban szeretek. Nem csak ijesztget, hanem folyamatosan fenntartja azt az érzést, hogy bármi megtörténhet. Néhol kicsit túltolja a káoszt, de engem végig lekötött. Van benne vér, para, akc... több»

Nem tudom, mit főztek ki, de kérek repetát
Az Átkozott boszorkák 2. nálam valahol félúton van az „Úristen, ezt imádom!” és a „Jó, ezt most tényleg láttam?” között. Már az első percekben olyan érzésem volt, mintha valaki fogta volna a boszorkányságot, a családi drámát, egy adag romantikát és egy egész üveg rózsaszín csillámot, majd mindezt beledobta volna egy üstbe. És meglepő módon működik. Ami nekem nagyon bejött, az a hangulata. Van benne valami sötéten meseszerű, mégis nőies és játékos. Sally és Gillian visszatérése pedig olyan, mintha két régi ismerős egyszer csak besétálna az ajtón, és öt perc alatt újra káoszt csinálna az életedben. Néhol túltolja a varázslatos cukormázat, és vannak részek, ahol a történet inkább csillog, mint ... több»

Nekem ez a Pókember most nagyon bejött! Már az elejétől lekötött, és végig volt benne valami, ami miatt kíváncsi voltam, mi fog történni. Tom Hollandot továbbra is imádom Pókemberként, szerintem nagyon jól áll neki ez a szerep. Tetszett, hogy a film nem csak a látványról és a harcokról szól, hanem Peter érzéseire és a magányára is jobban ráment. Voltak részek, ahol izgultam, máskor pedig simán csak élveztem a poénokat és az akciókat. A mellékszereplők is sokat hozzátettek a történethez. Összességében nekem egy izgalmas, látványos és szerethető Pókember-film lett, amit simán megnéznék még egyszer.

Ez egy olyan film, amelynek az ereje leginkább a zenében és az emberi történetben rejlik. Nem csak egy egyszerű zenés film, hanem arról is szól, milyen érzés küzdeni az elismerésért, és mennyire fontos lehet egy dal valakinek az életében. A zenék nagyon jól illeszkednek a történet hangulatához. Vannak könnyedebb, vidámabb részek, de olyan dalok is, amelyek érzelmesebbé teszik a jeleneteket. Érezhető rajtuk, hogy nem csak háttérzenék, hanem a szereplők érzéseit is kifejezik. Különösen tetszett a fiatal srác alakítása, mert természetesnek és hitelesnek éreztem a játékát. Nem próbálta túlzottan eljátszani a sztárt, inkább egy olyan karaktert mutatott meg, akinek vannak bizonytalanságai és saját... több»

A Marsupilami számomra kellemes meglepetés volt, mert sokkal kreatívabb és szórakoztatóbb lett, mint amire előzetesen számítottam. A film végig tele van energiával, és egy percig sem ül le. Folyamatosan jönnek az őrültebbnél őrültebb helyzetek, amik néha teljesen rajzfilmszerűek, mégis működnek élőszereplős formában is. A legnagyobb erőssége egyértelműen a humora. Nem az a tipikus erőltetett vígjáték, ahol minden poént előre lehet sejteni, hanem sok jelenet tényleg váratlanul üt. A Marsupilami karaktere önmagában is annyira kaotikus és kiszámíthatatlan, hogy szinte minden jelenetben képes valami teljes őrültséget csinálni. Emiatt a filmnek van egy nagyon szerethető, bolondos hangulata, ami ... több»

Számomra egy igazi érzelmi hullámvasút volt, ami egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. A film legnagyobb erőssége, hogy nem csupán a romantikus szálra koncentrál, hanem a karakterek belső világát is alaposan feltárja. Charlie és Emma történetén keresztül a néző átélheti a bizonytalanságokat, félelmeket és az apró örömöket, amelyek minden kapcsolatban jelen vannak. A színészek játéka rendkívül hiteles, különösen Robert Pattinson és Zendaya dinamikája ragad magával, miközben az érzelmi feszültség és a humor remekül kiegyensúlyozza egymást. A baráti és családi mellékszereplők hozzáadott értéke nem elhanyagolható, a történetben mindenki egyedi hangot kap, így nem érezzük, hogy bármelyik kara... több»

A Dermesztő kór számomra egy igazi szórakoztató élmény volt. Már az első percektől érezni lehetett, hogy a film nem veszi túl komolyan magát, és ez tökéletesen működött. A sztori izgalmas, a gombafertőzés ötlete egyszerre félelmetes és kreatív, de ami igazán megragadott, az a film humora. Voltak jelenetek, amin hangosan nevettem, mert a karakterek reakciói és a groteszk szituációk remekül voltak időzítve. A karakterek is jól el lettek találva. Liam Neeson visszafogott, de határozott jelenléte és Joe Keery figurája között remek kémia volt, ami sokszor még viccesebb pillanatokat eredményezett. A film egyszerre fenyegető és könnyed, ami nem könnyű egy horrorvígjátékban, de itt működik. A vizuál... több»

Ez a film számomra igazán váratlan élmény volt. Eleinte nem tudtam, mire számítsak, de már az első jeleneteknél magával ragadott a film hangulata. Valamiért rögtön érezni lehetett, hogy ez nem egy egyszerű thriller, hanem egy olyan történet, ahol minden apró részletnek jelentősége van. A feszültség folyamatosan jelen van, de nem harsány módon, hanem lassan építkezve, ami sokkal valóságosabbá teszi a film élményét. A szereplők fantasztikusan játszottak. Sydney Sweeney karakterében egyszerre látszik a kíváncsiság, a félelem és az önvédelem ösztöne, ami hitelessé teszi a helyzetét. Amanda Seyfried és Brandon Tyler Sklenar alakítása is nagyon erős volt. Az a mód, ahogy a titkok és a manipulációk... több»

Túl sok tánc, kevés történet
A Magyar menyegző számomra egy közepes filmnek bizonyult, különösen a mostani magyar filmekhez képest. A történet ígéretes volt. Két fiatal, András és Péter Erdélybe utazik egy esküvőre, és közben nemcsak a lakodalom, hanem a helyi közösség és a magyar néptánc kultúrája is életre kel. Alapötletében tehát érdekes volt, és a magyar hagyományokat bemutató részletek kifejezetten szívmelengetőek. Azonban a film túl hosszúra nyújtotta a táncjeleneteket, ami számomra kicsit vontatottá tette a történetet. A poénok és a romantikus szál kevésbé érvényesültek, mert a hangsúly gyakran a táncon volt, így néha úgy éreztem, hogy a film nem halad előre a történet szempontjából. A szereplők szerethetőek volt... több»

Lebilincselő
Ez a film egy igazi látványos és izgalmas kaland volt, és bátran mondhatom, hogy az eddigi Avatar-filmek közül ez tetszett a legjobban. Már az első pillanattól fogva elvarázsolt a Pandora világának részletessége és a lenyűgöző vizuális megjelenítés. A film hosszú, de egy percig sem untam, mert folyamatosan történik valami, és minden jelenet nagyon látványos és izgalmas. Tetszett, ahogy a film egyszerre mutatja a családi kötelékeket, a barátságot és a hősiességet, miközben akciódús harcjelenetek és érzelmes pillanatok váltják egymást. A karakterek nagyon szerethetőek, a történet izgalmas és könnyen követhető. A film egyensúlyban tartja a látványt, az akciót és az érzelmeket, így gyerekeknek é... több»

Vicces és izgalmas kaland
A Rosszfiúk 2. nekem nagyon tetszett, szinte végig mosolyogtam rajta. Már az első rész is kedvencem volt, de a második még jobban sikerült. A film tele van vicces és izgalmas jelenetekkel, amelyek folyamatosan fenntartják az érdeklődést, és a karakterek ismét nagyon szerethetőek. A csapat próbál rendes jófiúkká válni, de persze a kalandok közben mindig sikerül valami bolondos helyzetbe kerülniük. A történet lényege, hogy a csapat egy új, ellenük álló bandával, a Rosszcsajokkal találkozik, és közben egy világkörüli rablássorozatba keverednek. Közben persze a barátságuk és a csapatmunka is próbára van téve, és végig látható, hogyan próbálnak együtt megoldani minden nehézséget. A film tempója g... több»

Imádtam minden percét
A Zootropolis 2. nekem nagyon-nagyon tetszett, sőt, bátran mondhatom, hogy még az első részt is sikerült felülmúlnia. Már az elején beszippantott a hangulata. Színes, vicces, mégis komoly témákat érint, pont úgy, ahogy egy igazán jó animációs filmnek kell. Végig érezni lehetett, hogy a készítők szívvel-lélekkel dolgoztak rajta. A történet ismét Judy Hopps és Nick Wilde körül forog, akik egy új, rejtélyes ügybe keverednek Zootropolis városában. Megjelenik egy új karakter, aki alaposan felkavarja az eddig megszokott rendet, és a nyomozás során nemcsak a bűntényt kell megoldaniuk, hanem egymásban is jobban meg kell bízniuk. A sztori izgalmas, jól felépített, és végig fenntartja az érdeklődést, ... több»

Több lehetett volna
Az Ősi ösztön számomra egy közepesen sikerült horrorfilm volt. Nem mondanám rossznak, de igazán emlékezetesnek sem. Az alapötlet érdekes: egy nyaralás, ami fokozatosan rémálommá válik, és a csavar a történetben elsőre még fel is kelti a figyelmet. Viszont a kivitelezés szerintem nem hozta ki teljesen azt, ami ebben az ötletben benne volt. A film hangulata eleinte jól építkezik, de a félelemérzet nálam elmaradt. Voltak feszült jelenetek, de inkább kiszámíthatónak éreztem őket, nem igazán leptek meg. Nem volt olyan jelenet, amitől megijedtem volna, inkább csak néztem, hogy oké, ez most következik. A horrorelemek inkább brutálisak, mint ijesztőek. A szereplők közül voltak, akik jól játszottak, ... több»