Kult-Kedd: A bolygó neve: Halál

Tökéletes folytatás?

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy folytatásfilm meg tudja haladni elődjét, mely nem mellesleg maga is kultikus számban megy. James Cameron mozija azonban tökéletes példa arra, hogyan kell olyan folytatást készíteni, mely tiszteletben tartja az alapanyagot, de saját jogán is megállja a helyét.

A bolygó neve: Halál története ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész véget ért. Ripley hadnagy 57 év után kel fel a hibernálásból. Hazatérve tudja meg, hogy az eltelt idő alatt egy emberi kolóniát telepítettek arra a bolygóra, ahol korábban megtámadták őket. Amikor elvesztik a kapcsolatot a telepesekkel, Ripley-é és csapatáé a feladat, hogy leszámoljanak az idegenekkel.

A forgatás viszontagságai

James Cameron íróként és rendezőként is kiváló munkát végzett, és bár ma már sikertörténetről beszélhetünk, a forgatás idején ez még egyáltalán nem tűnt evidensnek. Cameron, aki akkoriban kezdőnek számított a szakmában (ez csupán a harmadik filmje volt) nem örvendett túl nagy tiszteletnek a Pinewood stúdió falai között. A stáb nagy része csak egy újoncot látott benne, aki nyomába sem érhet Ridley Scott zsenialitásának, mégis ő kapta a lehetőséget Scott helyett, hogy megrendezze a milliók által várt folytatást. A bolygó neve: Halál  kétségkívül fordulópontot jelentett Cameron pályafutásában, ettől kezdve Hollywood legjelentősebb rendezői között tartották számon.

A siker kulcsa többek között abban keresendő, hogy a rendező megértette az eredeti koncepciót, és épp annyit változtatott rajta, amennyi szükséges volt. Az alieneket premier plánba és az explicit akciójelenetek középpontjába helyezte. A siker másik kulcsát Ripley figurájának értelmezése adta, a karakter jellemvonásai összhangban állnak az első résszel, miközben apró, de annál jelentősebb változásokon megy keresztül.

A kulisszák mögött

Cameron mindent bevetett a siker érdekében. Bár a legtöbb produkcióhoz hasonlóan a jeleneteket nem időrendben forgatták, azonban a rendező a végletekig kihasználta a lehetőséget. A film egyik legkorábbi jelenetét, melyben először találkozunk a legénységgel, utoljára vette fel, hogy a csapat minél inkább összeszokottnak tűnjön. A hatást néhány hónap közös munka után már különösebb nehézség nélkül érte el.  Azonban nem ez volt Cameron egyetlen trükkje a forgatás során. A feszültség fokozása érdekében a film végi 15 percről induló visszaszámlálás alatt történő események valójában tizenöt percet ölelnek fel  az eredeti és rendezői változatában egyaránt. A rendező a precizitás mellett azonban azt is tudta, mikor kell engednie a gyeplőn, és mint a film DVD-kommentárjából kiderült, nem igazán aggasztotta, hogy Bill Paxton a legtöbb sorát improvizálta.

Weaver történelmet írt

Bár Cameron a vállán vitte a produkciót, ez mit sem ért volna Sigourney Weaver és Praxton remek alakításai, Adrian Biddle operatőri munkája és máig idézhető egysorosok nélkül. A filmet öt kategóriában jelölték Oscar-díjra, ebből a legjobb hangeffektek és a legjobb vizuális effektek kategóriájában győzedelmeskedni tudott. Bár Weaver az Akadémia aranyszobra nélkül távozott az Oscar-gáláról, már magával a jelöléssel is történelmet írt, ugyanis korábban egyetlen alkalommal sem terjesztettek Oscar-díjra színésznőt akciófilmben játszott szerepért.

A rendezői változat

A húsz perccel hosszabb rendezői változatot 1992-ben adták ki, melyben nagy szerepe volt a forgatás kezdetekor még alig ismert Weavernek is. A színésznő ugyanis megfenyegette a filmet gyártó stúdiót, hogy amennyiben nem jelentetik meg a hosszabb változatot, nem vállal szerepet a franchise soron következő részeiben. A taktika bejött, a rendezői változat pedig az eredeti filmmel együtt bekerült a filmtörténet örökérvényű, kultikus alkotásai közé.