Több sci-fi és katasztrófafilm is szól arról, hogy a Föld pályáját egy aszteroida vagy üstökös keresztezi. Általában ezek a filmek két dologról szoktak szólni: vagy arról, hogy mi történik a becsapódás előtt, alatt és után, vagy arról, hogy miként próbálja meg az emberiség megakadályozni a globális katasztrófát.
Ilyen filmet elég sokat találunk, de közülük is talán a leghíresebb az Armageddon 1998-ból, esetleg a Deep Impact ugyanebből az évből. De, hogy egy picit frissebbet is mondjunk, a 2020-as Greenland - Az utolsó menedék is egy elkerülhetetlen meteoresőről szól.
És mit szoktak csinálni e filmekben a mindenkori kormányok? Általában hirtelen minden nagyhatalom félre teszi a nézeteltéréseiket, hogy sosem látott összefogás keretében akadályozzák meg a katasztrófát. Ennek bevett módja (legalábbis a filmekben), hogy űrhajót lőnek fel fedélzetén néhány barátságos kis atomtöltettel és egy szakikból álló brigáddal, akik azokat a meteor felszínén elhelyezve robbantják darabokra azt, esetleg térítik el pályájukról. Hogy ez mennyire szokott beválni, az már más kérdés.
Viszont az biztos, hogy a NASA nagyon is komolyan gondolja a dolgokat. Ezért jó ideje folyik már egy projekt, amely elérkezett az eddigi legfontosabb mérföldkövéhez. A projekt a DART, vagyis a Double Asteroid Redirection Test nevet viseli és a lényege röviden, hogy egy műholdat nekinavigálnak egy aszteroidának, hogy a becsapódás erejével kimozdítsák a pályájáról. A kísérlet célja, hogy kiderítsék, ezzel a módszerrel meg lehet-e előzni egy esetleges katasztrófát.
A projekt a napokban tehát fontos mérföldkőhöz érkezett: a tesztben korábban fellőtt műhold elérte a célpontját, a Dimorphos aszteroida. Ez egy 160 méter széles szikladarab a világűrben, amely valójában egy nála sokkal nagyobb másik aszteroida, a Didymos körül kering. A műhold a becsapódáskor röpke 13 421 mérföldes sebességgel haladt, de mivel nagyjából százszor kisebb az aszteroidánál, a becsapódás nem robbantotta darabokra a sziklát. De nem is ez volt a cél, hanem az, hogy mindössze egyetlen százalékkal módosítsák annak sebességét.
A kísérletet a NASA a saját Youtube-csatornáján élőben közvetítette is, a videót fent vissza is tudod nézni. A videón láthatók a műhold által küldött képek, ahogy lassan egyre közelebb került a sziklához, majd végül egy utolsó, már csak félig elkészült és elküldött felvétel bizonyítja, hogy az ütközés megtörtént. Egyelőre még várni kell a NASA adataira arról, hogy mennyire volt sikeres a kísérlet, ugyanakkor egy dolgot már most lehet tudni. Egy fejlett navigációs rendszerrel felszerelt űrszonda képes pontosan eltalálni egy akár egészen apró célpontot is még akkor is, ha az nagy sebességgel halad a világűrben.