Láttam már sok elképesztő filmet, de valahogy mindegyikben találtam valami hajszálvékony fogózkodót a mentségre. Hát ebben nem! Számomra ez egy nagyon beteg film volt, csak azért nem hagytam abba, mert reménykedtem valami apró pozitívumban. A pengés jelenetnél majdnem hátast dobtam, ráadásul több verzió is megfordult az agyamban, hogy ezt most miért csinálja. Vagy a mosdóban a fiúval való „játszadozás”. Az is egy teljesen beteg elme szüleménye. Vagy az üvegpohár összetörése, milyen gonosznak kell ahhoz belül lenni, hogy valakinek ilyesmi az eszébe jusson?
Nem lehet minden vétket a szeretetével megfojtó anya számlájára írni. Egy intelligens, művelt 40-es felnőtt nőről van szó, aki teljes tudatában volt tetteinek, kérhetett volna külső (orvosi) segítséget. A lányom 8 évig zongorát tanult, belegondoltam, hogy egy ilyen nő kezei közé került volna, a hideg futkosott tőle a hátamon. A fiú is megérdemelte a sorsát, az anya rettentő idegesítő volt, de ő legalább egy tükörképet mutatott nekünk, szülőknek, hogy milyenek ne legyünk sohase. Érzelmileg egyik szereplővel se tudtam azonosulni, nem tudtak hozzám közel kerülni, s nem láttam az okot se, hogy mi volt ezzel a célja az írónak és a rendezőnek. Közben Kim Ki-duk jutott az eszembe, neki vannak hasonlóan megbotránkoztató, naturalisztikus filmjei, de azok fényévekkel jobbak, ott logikusan mindig fel van építve az ok-okozat.
Egy pozitívuma van a filmnek, mindhárom főszereplő kiválóan alakította a reá szabott megterhelően nehéz szerepet.
Láttam már sok elképesztő filmet, de valahogy mindegyikben találtam valami hajszálvékony fogózkodót a mentségre. Hát ebben nem! Számomra ez egy nagyon beteg film volt, csak azért nem hagytam abba, mert reménykedtem valami apró pozitívumban. A pengés jelenetnél majdnem hátast dobtam, ráadásul több verzió is megfordult az agyamban, hogy ezt most miért csinálja. Vagy a mosdóban a fiúval való „játszadozás”. Az is egy teljesen beteg elme szüleménye. Vagy az üvegpohár összetörése, milyen gonosznak kell ahhoz belül lenni, hogy valakinek ilyesmi az eszébe jusson?
Nem lehet minden vétket a szeretetével megfojtó anya számlájára írni. Egy intelligens, művelt 40-es felnőtt nőről van szó, aki teljes tudatában volt tetteinek, kérhetett volna külső (orvosi) segítséget. A lányom 8 évig zongorát tanult, belegondoltam, hogy egy ilyen nő kezei közé került volna, a hideg futkosott tőle a hátamon. A fiú is megérdemelte a sorsát, az anya rettentő idegesítő volt, de ő legalább egy tükörképet mutatott nekünk, szülőknek, hogy milyenek ne legyünk sohase. Érzelmileg egyik szereplővel se tudtam azonosulni, nem tudtak hozzám közel kerülni, s nem láttam az okot se, hogy mi volt ezzel a célja az írónak és a rendezőnek. Közben Kim Ki-duk jutott az eszembe, neki vannak hasonlóan megbotránkoztató, naturalisztikus filmjei, de azok fényévekkel jobbak, ott logikusan mindig fel van építve az ok-okozat.
Egy pozitívuma van a filmnek, mindhárom főszereplő kiválóan alakította a reá szabott megterhelően nehéz szerepet.