Egy amerikai horrorparódia, amely Michael Tiddes rendezésében és Marlon Wayans főszereplésével folytatja az első rész abszurd, alpári humorát, most is főként szexuális, tabudöntögető és obszcén gegekkel operálva. A film stílusa rendkívül harsány, túlhúzott, ugyanakkor a poénok még az előző részhez képest is erőltetettebbek és fárasztóbbak, sokszor unalomba fullad a repetitív helyzetek miatt. A történet főként Malcolm és új családja paranormális élményeit követi, de a karakterek ezúttal is egydimenziósak, leginkább a geg kedvéért léteznek, és a színészi játék – főleg Wayans részéről – szinte kizárólag ordibálásra és manírokra épül, míg a mellékszereplők csak statisztálnak. A forgatókönyv laza, széttartó, ritkán talál igazi ritmust, rendezés tekintetében pedig nincs valódi kreatív megújulás. Objektíven a film technikailag korrekt, de a humora szűk réteget tud csak szórakoztatni; szubjektíven főként kellemetlen, kínos élmény, kevés igazán emlékezetes vagy szellemes pillanattal. Elsősorban azoknak ajánlott, akik kifejezetten szeretik az alpári vígjátékokat vagy az első részt maradéktalanul élvezték, de a szélesebb közönség szinte biztosan csalódni fog.
Egy amerikai horrorparódia, amely Michael Tiddes rendezésében és Marlon Wayans főszereplésével folytatja az első rész abszurd, alpári humorát, most is főként szexuális, tabudöntögető és obszcén gegekkel operálva. A film stílusa rendkívül harsány, túlhúzott, ugyanakkor a poénok még az előző részhez képest is erőltetettebbek és fárasztóbbak, sokszor unalomba fullad a repetitív helyzetek miatt. A történet főként Malcolm és új családja paranormális élményeit követi, de a karakterek ezúttal is egydimenziósak, leginkább a geg kedvéért léteznek, és a színészi játék – főleg Wayans részéről – szinte kizárólag ordibálásra és manírokra épül, míg a mellékszereplők csak statisztálnak. A forgatókönyv laza, széttartó, ritkán talál igazi ritmust, rendezés tekintetében pedig nincs valódi kreatív megújulás. Objektíven a film technikailag korrekt, de a humora szűk réteget tud csak szórakoztatni; szubjektíven főként kellemetlen, kínos élmény, kevés igazán emlékezetes vagy szellemes pillanattal. Elsősorban azoknak ajánlott, akik kifejezetten szeretik az alpári vígjátékokat vagy az első részt maradéktalanul élvezték, de a szélesebb közönség szinte biztosan csalódni fog.