A kultikus első rész után már volt egy szörnyű próbálkozás az előzménytörténettel, és bár ez a folytatás valamivel vállalhatóbb, a minőséghez így is csak távolról közelít. Sajnos a Farrelly testvérek utolsó filmjei már erősen vérszegények lettek, így kár volt hozzányúlni talán az egyik legjobb és legmaradandóbb munkájukhoz.
Ez a film is azt a fárasztó, kínos, erőltetett humort hozza, amit a 2012-es Dilis Trióban láttunk, és az szinte nézhetetlen volt. A kezdő jelenetnél már meginogtam: kritikán aluli bevezetés, szerencsére azért később némileg magára talál. A történet szinte ugyanazt a road movie-s stílust követi, mint az első rész, de sajnos a karakterek túljátsszák magukat. Olyan szinten lettek idióták, hogy néhol kellemetlen nézni a szenvedést, amit művelnek. Eddig nem voltak ennyire debilek. Idővel ugyan fel lehet venni a film ritmusát, de mivel vígjátékhoz képest indokolatlanul hosszú, a vége már erősen ellaposodik és unalomba fullad. Persze előhoz néhány kellemes emléket az első részből, de ez önmagában kevés ahhoz, hogy újranézős darabbá váljon. Okozott pár jóízű kacagást, de sajnos több a szánalmas, agyzsibbasztó próbálkozás, ami közel sem teszi szerethetővé a filmet. A magyar szinkron valóban sokat dob a poénokon, de akár a szinkronról, akár a filmről beszélünk: a kevesebb néha több. Itt sajnos átlépték azt a határt, amit 1994-ben még mesterien eltaláltak.
A kultikus első rész után már volt egy szörnyű próbálkozás az előzménytörténettel, és bár ez a folytatás valamivel vállalhatóbb, a minőséghez így is csak távolról közelít. Sajnos a Farrelly testvérek utolsó filmjei már erősen vérszegények lettek, így kár volt hozzányúlni talán az egyik legjobb és legmaradandóbb munkájukhoz. Ez a film is azt a fárasztó, kínos, erőltetett humort hozza, amit a 2012-es Dilis Trióban láttunk, és az szinte nézhetetlen volt. A kezdő jelenetnél már meginogtam: kritikán aluli bevezetés, szerencsére azért később némileg magára talál. A történet szinte ugyanazt a road movie-s stílust követi, mint az első rész, de sajnos a karakterek túljátsszák magukat. Olyan szinten lettek idióták, hogy néhol kellemetlen nézni a szenvedést, amit művelnek. Eddig nem voltak ennyire debilek. Idővel ugyan fel lehet venni a film ritmusát, de mivel vígjátékhoz képest indokolatlanul hosszú, a vége már erősen ellaposodik és unalomba fullad. Persze előhoz néhány kellemes emléket az első részből, de ez önmagában kevés ahhoz, hogy újranézős darabbá váljon. Okozott pár jóízű kacagást, de sajnos több a szánalmas, agyzsibbasztó próbálkozás, ami közel sem teszi szerethetővé a filmet. A magyar szinkron valóban sokat dob a poénokon, de akár a szinkronról, akár a filmről beszélünk: a kevesebb néha több. Itt sajnos átlépték azt a határt, amit 1994-ben még mesterien eltaláltak.