Mielőtt leírtam volna a véleményemet átnéztem azoknak a filmeknek a listáját amelyeket láttam a Scorsese rendezésekből. Egyszerűen nagyon nehéz a választásn, hogy melyik tetszett a legjobban. Szóba jöhet a „Taxisofőr”, a „Cape Fear” és ez a Lehane-adaptáció. Legfrissebb élményként ezt választom. Az eleje nagyon megvezetett, tényleg elhittem, hogy rendőrbíróként érkezik társával együtt a szigetre, hogy az eltűnt gyilkos nő után nyomozzanak. Aztán a film során vannak olyan mozzanatok, amelyek nem illeszkednek ebbe a szituációba, de a végén kiderülő igazság ledöbbentett. Fantasztikusan agyafúrt történet szenzációs megvalósításban. Nem csoda, hogy az agykutatás minden elért eredménye ellenére még gyerekcipőben jár, mert az emberi elme védekezési mechanizmusa páratlan. Talán egyetlen másik filmben sem ennyire jól eltalált a nyomasztó zene, ezért külön piros pontok járnának. Leonardo diCaprio meg már az 1993-as „Gilbert Grape” óta az egyik kedvencem, az valóságos csoda volt, amit abban a filmben Arnie-ként alakított. Azóta szerintem nagyon egyenletesen és felső fokon teljesít, már régebben járt volna számára az Oscar. A könnyű szórakozást kereső nézők messze kerüljék el, mert nagy koncentrációt igénylő és nyugtalanító film, csak az utolsó jelenet ad némi szomorú feloldást.
Mielőtt leírtam volna a véleményemet átnéztem azoknak a filmeknek a listáját amelyeket láttam a Scorsese rendezésekből. Egyszerűen nagyon nehéz a választásn, hogy melyik tetszett a legjobban. Szóba jöhet a „Taxisofőr”, a „Cape Fear” és ez a Lehane-adaptáció. Legfrissebb élményként ezt választom. Az eleje nagyon megvezetett, tényleg elhittem, hogy rendőrbíróként érkezik társával együtt a szigetre, hogy az eltűnt gyilkos nő után nyomozzanak. Aztán a film során vannak olyan mozzanatok, amelyek nem illeszkednek ebbe a szituációba, de a végén kiderülő igazság ledöbbentett. Fantasztikusan agyafúrt történet szenzációs megvalósításban. Nem csoda, hogy az agykutatás minden elért eredménye ellenére még gyerekcipőben jár, mert az emberi elme védekezési mechanizmusa páratlan. Talán egyetlen másik filmben sem ennyire jól eltalált a nyomasztó zene, ezért külön piros pontok járnának. Leonardo diCaprio meg már az 1993-as „Gilbert Grape” óta az egyik kedvencem, az valóságos csoda volt, amit abban a filmben Arnie-ként alakított. Azóta szerintem nagyon egyenletesen és felső fokon teljesít, már régebben járt volna számára az Oscar. A könnyű szórakozást kereső nézők messze kerüljék el, mert nagy koncentrációt igénylő és nyugtalanító film, csak az utolsó jelenet ad némi szomorú feloldást.