Ez a leghíresebb film, mégis én az előző kettő választásomat (Elhaló mennydörgés, Bicska) jobban kedvelem. A zenei főmotívum mindent visz, megérdemelten híres. De A szarvasvadász túl hosszú, és ezért az az érzésem, azért sírunk a végén, mert a mű a saját tömegével, nem a drámájával telepszik ránk. Ha már a sírásról van szó, a temetés utáni ebéd volt a nézői katarzis (megtisztulás, engesztelés) pontja. Nekem már ott eltörik a mécses, amikor a jóindulatú séfbácsi visszavonul a konyhába rántotta keverési célzattal, és amikor senki nem látja, elpityeredik. Részemről is: záporeső.
Ez a leghíresebb film, mégis én az előző kettő választásomat (Elhaló mennydörgés, Bicska) jobban kedvelem. A zenei főmotívum mindent visz, megérdemelten híres. De A szarvasvadász túl hosszú, és ezért az az érzésem, azért sírunk a végén, mert a mű a saját tömegével, nem a drámájával telepszik ránk. Ha már a sírásról van szó, a temetés utáni ebéd volt a nézői katarzis (megtisztulás, engesztelés) pontja. Nekem már ott eltörik a mécses, amikor a jóindulatú séfbácsi visszavonul a konyhába rántotta keverési célzattal, és amikor senki nem látja, elpityeredik. Részemről is: záporeső.