Óriási a rajongótábora ennek az 1979-es magyar vígjátéknak, melyet én legelőször egyetemistaként láttam. Nevettem a viccein, mint szinte mindenki, de csak idősebb koromban lettem érzékeny arra a sok alpáriságra és közönségességre, amit közvetít. De tagadhatatlan Bendegúz (Olvasztó Imre) vagánysága, szókimondó jópofasága. Kedvencem soha nem tudott lenni ez a film, sem fiatalon, sem most, és azt sem gondolom, hogy a magyar filmipar egyik büszkesége lenne, mint a nívós szellemesség csúcsteljesítménye. Ez van, de azt gondolom, mindenki nézze és kedvelje azt, ami ízléséhez passzol.
Óriási a rajongótábora ennek az 1979-es magyar vígjátéknak, melyet én legelőször egyetemistaként láttam. Nevettem a viccein, mint szinte mindenki, de csak idősebb koromban lettem érzékeny arra a sok alpáriságra és közönségességre, amit közvetít. De tagadhatatlan Bendegúz (Olvasztó Imre) vagánysága, szókimondó jópofasága. Kedvencem soha nem tudott lenni ez a film, sem fiatalon, sem most, és azt sem gondolom, hogy a magyar filmipar egyik büszkesége lenne, mint a nívós szellemesség csúcsteljesítménye. Ez van, de azt gondolom, mindenki nézze és kedvelje azt, ami ízléséhez passzol.