Egy igazi cuki vígjáték, melyben mind a három színész imádnivaló (Marilyn Monroe, Jack Lemmon, Tony Curtis).
Pedig a film első vetítésén lesújtó kritikát kapott, ám a rendező még ezek ellenére sem volt hajlandó változtatni a filmet.
Újabban úgy aposztrofálják a filmet, mint LMBTQ-film pedig nem az!
Semmi köze nincs az imádoknőirucibaöltözni-pasikhoz vagy hasonló témához.
Szóval ez nem ilyen film!
De akkor miről is szól ez a film?
A szesztilalom Amerikájában két állandóan legatyásodó zenész rossz helyen van rossz időben és ezáltal szemtanúi lesznek egy tömeggyilkosságnak.
Menekülniük kell a gengszterek elől, így végső kétségbeesésükben csatlakoznak egy lánybandához. Igen ám, de ők férfiak! Kevés az esély arra, hogy beveszik őket, így beöltöznek nőknek és mint Josephine és Daphne csatlakoznak a zenekarhoz.
Főhőseink élete ezzel ha lehet még kaotikusabbá válik...de a végén minden a helyére kerül. Gondoljunk csak bele. Két férfi összezárva sok neglizsés nővel...
Szóval a szórakozás, a szitkom és a humor garantált a filmben.
Ha azt vesszük figyelembe, hogy hány férfi bújt már egy-egy szerep kedvéért női ruhában és hogy hánynak állt jól is... nos akkor megállapíthatjuk, hogy Curtis és Lemmon is "jó csajok". (Egyébként a későbbi filmekben többször is visszaköszön a Van, aki forrón szereti hangulata, gegjei... stb.)
A film elején látható gyilkosságot egy valós esemény ihlette. Ez volt a chichagói Valentin-napi mészárlás.
A film fekete-fehér. Nem véletlenül. Ugyanis a két férfi főszereplő a sok smink miatt a színes filmen zöldes árnyalatban virított így áttértek a hagyományosabb vonalra.
A film forgatása sajnos nem ment zökkenőmentesen. Monroe instabil lelkivilága gyakorta volt akadálya a folyamatos munkának. Mégis a filmtörténet egyik édes klasszikusa lett ez a film.
A vegyes kritikai fogadtatás ellenére a film számos díjat bezsebelt.
Mindenképp érdemes megnézni? Vitathatatlanul!
Szóval, filmre fel és jó szórakozást!
Egy igazi cuki vígjáték, melyben mind a három színész imádnivaló (Marilyn Monroe, Jack Lemmon, Tony Curtis).
Pedig a film első vetítésén lesújtó kritikát kapott, ám a rendező még ezek ellenére sem volt hajlandó változtatni a filmet.
Újabban úgy aposztrofálják a filmet, mint LMBTQ-film pedig nem az!
Semmi köze nincs az imádoknőirucibaöltözni-pasikhoz vagy hasonló témához.
Szóval ez nem ilyen film!
De akkor miről is szól ez a film?
A szesztilalom Amerikájában két állandóan legatyásodó zenész rossz helyen van rossz időben és ezáltal szemtanúi lesznek egy tömeggyilkosságnak.
Menekülniük kell a gengszterek elől, így végső kétségbeesésükben csatlakoznak egy lánybandához. Igen ám, de ők férfiak! Kevés az esély arra, hogy beveszik őket, így beöltöznek nőknek és mint Josephine és Daphne csatlakoznak a zenekarhoz.
Főhőseink élete ezzel ha lehet még kaotikusabbá válik...de a végén minden a helyére kerül. Gondoljunk csak bele. Két férfi összezárva sok neglizsés nővel...
Szóval a szórakozás, a szitkom és a humor garantált a filmben.
Ha azt vesszük figyelembe, hogy hány férfi bújt már egy-egy szerep kedvéért női ruhában és hogy hánynak állt jól is... nos akkor megállapíthatjuk, hogy Curtis és Lemmon is "jó csajok". (Egyébként a későbbi filmekben többször is visszaköszön a Van, aki forrón szereti hangulata, gegjei... stb.)
A film elején látható gyilkosságot egy valós esemény ihlette. Ez volt a chichagói Valentin-napi mészárlás.
A film fekete-fehér. Nem véletlenül. Ugyanis a két férfi főszereplő a sok smink miatt a színes filmen zöldes árnyalatban virított így áttértek a hagyományosabb vonalra.
A film forgatása sajnos nem ment zökkenőmentesen. Monroe instabil lelkivilága gyakorta volt akadálya a folyamatos munkának. Mégis a filmtörténet egyik édes klasszikusa lett ez a film.
A vegyes kritikai fogadtatás ellenére a film számos díjat bezsebelt.
Mindenképp érdemes megnézni? Vitathatatlanul!
Szóval, filmre fel és jó szórakozást!