A zseniális „Hetedik” folytatásaként tervezték, de aztán többek között Fincher heves tiltakozására megmásították a tervet és egy kezdő brazil rendező, Afonso Poyart kapott lehetőséget a megrendezésére. A gyakorlat hiánya erősen érződik a filmen, rengeteg témát akart megjeleníteni, de csak egy koncepciótlan és átgondolatlan thrillerszerűség, hatásvadász sablongyűjtemény lett az eredmény. Két „látó” médium (Sir Anthony Hopkins és Colin Farrell) szerepel benne, a szó szoros értelmében az egyik jobb, mint a másik, mert a Halál Angyalát játszó Charles Ambrose (Farrell) többet lát a jövőből mint a lánya halála miatt visszavonult és a feleségétől elhidegült rendőr médium (Hopkins). A rendező pszichedelikus videoklipekre hasonlító látomások gyakori felvillantásával akar hatni, de ezzel csak az innen-onnan összelopkodott, az eredeti művekben sokkal hatásosabban működő snitteket másolja szolgai módon. Mitől válik a film mégis nézhetővé? Az biztos, hogy nem a „kitűnő” Javier Bardem-imitátortól, Jeffrey Dean Morgantól, hanem Sir Anthony által játszott, eléggé klisésen Hannibal Lecterre hasonlító, de annál sokkal rokonszenvesebb változatától. Vele, karizmájával még a legrosszabb film színvonala is egy-két fokozattal emelkedik.
A zseniális „Hetedik” folytatásaként tervezték, de aztán többek között Fincher heves tiltakozására megmásították a tervet és egy kezdő brazil rendező, Afonso Poyart kapott lehetőséget a megrendezésére. A gyakorlat hiánya erősen érződik a filmen, rengeteg témát akart megjeleníteni, de csak egy koncepciótlan és átgondolatlan thrillerszerűség, hatásvadász sablongyűjtemény lett az eredmény. Két „látó” médium (Sir Anthony Hopkins és Colin Farrell) szerepel benne, a szó szoros értelmében az egyik jobb, mint a másik, mert a Halál Angyalát játszó Charles Ambrose (Farrell) többet lát a jövőből mint a lánya halála miatt visszavonult és a feleségétől elhidegült rendőr médium (Hopkins). A rendező pszichedelikus videoklipekre hasonlító látomások gyakori felvillantásával akar hatni, de ezzel csak az innen-onnan összelopkodott, az eredeti művekben sokkal hatásosabban működő snitteket másolja szolgai módon. Mitől válik a film mégis nézhetővé? Az biztos, hogy nem a „kitűnő” Javier Bardem-imitátortól, Jeffrey Dean Morgantól, hanem Sir Anthony által játszott, eléggé klisésen Hannibal Lecterre hasonlító, de annál sokkal rokonszenvesebb változatától. Vele, karizmájával még a legrosszabb film színvonala is egy-két fokozattal emelkedik.