Szögezzük le gyorsan, hogy nem a világ megváltására készült az az alkotás! Készítői csupán egy kellemesen izgalmas, ugyanakkor csavaros és ijesztő thrillert szerettek volna a nézők elé tenni. Sajnos ez nem sikerült.
Már a bevezetésnél érezni lehet a sablon ízét, ezen Elizabeth Moss játéka se tud változtatni, pedig tökéletesen alakítja az őrület határán egyensúlyozó karaktert. Itt álljunk is meg egy pillanatra! Ami az egyik oldalról bók, a másik oldalról kritika: nem feltétlen szerencsés választás a színésznő olyan szerepre, ahol az elhagyhatatlan, álmaim nőjét kell megformázni.
A karakter megformázása, az arcjáték mesteri, de sehol nem érezhető a feszültség. Egy pillanatig nem tud a történet kétségeket ébreszteni a nézőben. A szerepek adva vannak, a feszültség hamar elvész, és marad az igazi klisé halom. Miközben egymást érik a logikátlan bakik és a megválaszolatlan kérdések, úgy kerekedik ki egy olcsó sci-fi a várva várt katarzis helyett.
Mint egy robogó vonat, úgy suhan el a film a kihagyott helyzetek között. A védtelen nő nemes és pusztító bosszúja manapság sláger téma a filmgyártásban, de ennél többet várunk el. A negatív főhősről jóformán semmit nem tudunk meg. Azonban itt is él az örök igazság: ha valaki felvesz egy különleges ruhát, akkor egyből mesterlövész és fekete öves harcművész lesz az illető.
Egyszóval A láthatatlan ember semmi újat nem tudott mutatni, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. De lehet, hogy csak én nem látom a láthatatlan embertől az erdőt...
Szögezzük le gyorsan, hogy nem a világ megváltására készült az az alkotás! Készítői csupán egy kellemesen izgalmas, ugyanakkor csavaros és ijesztő thrillert szerettek volna a nézők elé tenni. Sajnos ez nem sikerült.
Már a bevezetésnél érezni lehet a sablon ízét, ezen Elizabeth Moss játéka se tud változtatni, pedig tökéletesen alakítja az őrület határán egyensúlyozó karaktert. Itt álljunk is meg egy pillanatra! Ami az egyik oldalról bók, a másik oldalról kritika: nem feltétlen szerencsés választás a színésznő olyan szerepre, ahol az elhagyhatatlan, álmaim nőjét kell megformázni.
A karakter megformázása, az arcjáték mesteri, de sehol nem érezhető a feszültség. Egy pillanatig nem tud a történet kétségeket ébreszteni a nézőben. A szerepek adva vannak, a feszültség hamar elvész, és marad az igazi klisé halom. Miközben egymást érik a logikátlan bakik és a megválaszolatlan kérdések, úgy kerekedik ki egy olcsó sci-fi a várva várt katarzis helyett.
Mint egy robogó vonat, úgy suhan el a film a kihagyott helyzetek között. A védtelen nő nemes és pusztító bosszúja manapság sláger téma a filmgyártásban, de ennél többet várunk el. A negatív főhősről jóformán semmit nem tudunk meg. Azonban itt is él az örök igazság: ha valaki felvesz egy különleges ruhát, akkor egyből mesterlövész és fekete öves harcművész lesz az illető.
Egyszóval A láthatatlan ember semmi újat nem tudott mutatni, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. De lehet, hogy csak én nem látom a láthatatlan embertől az erdőt...