A film, ahol Sharon Stone nem játszik, hanem belép a filmtörténelembe, nem ajtón át, hanem lábak között. Nemcsak levetkőzi a ruháit, hanem a szerepei határait is. Catherine Tramell nem karakter, hanem maga a megtestesült "femme fatale"; a végzet asszonya, aki nemcsak a férfiak erejét, hanem a nézők ítélőképességét is kiforgatja. Stone kultikus, ikonikus, és félelmetesen intelligens. Ez az a film, amely éppúgy elmerül az emberi psziché legsötétebb zugainak erotikus bugyraiban, mint ahogy Hitchcock árnyékában is csúszkálva keresi az identitását, és valahogy közben mégis megtalálja. Michael Douglas alakítása pedig élete szerepe, és nem pusztán a színészi teljesítmény szintjén: ez a figura Douglas személyes démonaival vívott háborújának celluloidba préselt lenyomata. A film maga nem egy mestermű, de megkerülhetetlen. Egy thriller, amely erotikával fűti a neurózist, és popkulturális szimbólummá emeli a gyilkosság és vágy dialektikáját. Paul Verhoeven nem irányít, hanem provokál. És néha ennyi is elég.
A film, ahol Sharon Stone nem játszik, hanem belép a filmtörténelembe, nem ajtón át, hanem lábak között. Nemcsak levetkőzi a ruháit, hanem a szerepei határait is. Catherine Tramell nem karakter, hanem maga a megtestesült "femme fatale"; a végzet asszonya, aki nemcsak a férfiak erejét, hanem a nézők ítélőképességét is kiforgatja. Stone kultikus, ikonikus, és félelmetesen intelligens. Ez az a film, amely éppúgy elmerül az emberi psziché legsötétebb zugainak erotikus bugyraiban, mint ahogy Hitchcock árnyékában is csúszkálva keresi az identitását, és valahogy közben mégis megtalálja. Michael Douglas alakítása pedig élete szerepe, és nem pusztán a színészi teljesítmény szintjén: ez a figura Douglas személyes démonaival vívott háborújának celluloidba préselt lenyomata. A film maga nem egy mestermű, de megkerülhetetlen. Egy thriller, amely erotikával fűti a neurózist, és popkulturális szimbólummá emeli a gyilkosság és vágy dialektikáját. Paul Verhoeven nem irányít, hanem provokál. És néha ennyi is elég.