Sajnos csak angol nyelven láttam a filmet, elég gyatra hangminőséggel, így pár dolog homályos maradt a számomra. Viszont amennyi lelkendezést olvastam róla, gondoltam, így is belevágok. A magam részéről elismerem ugyan, hogy vannak benne jó pillanatok, de a cselekményben nincs semmi extra, elég sovány is a sztori, néha az volt az érzésem, hogy valamivel ki kellett tölteni a két gyilkosság közötti időt, és különösen a film eleje tűnt számomra vontatottnak. Összességében túlzottan artisztikus (és kissé öncélúnak ható) a produkció, természetesen az ilyen műfajú filmeknél mindig az elhalálozások állnak a középpontban, csak itt úgy éreztem, hogy a főszereplő csaj gyilkos általi előkészítése a kivégzések megtekintéséhez, az operatőri megoldások mind-mind feláldozzák a filmet a "szépség" oltárán, vagyis számomra sokszor tűnt inkább művésziesnek, mint művészinek. Persze alapvetően izgalmas pl. a folyosókon együtt osonni a gyilkossal, vagy a madarak szemszögéből látni az embereket, de szerintem Argento itt túl kifinomult akart lenni. Igaz, valószínűleg oldalvágásnak is szánta a filmet, polgárpukkasztásnak, az operába járó "elit" kritikájának, illetve egy olyan társadalom bírálatának, amelyben az őrültek, a gyilkosok szabadon mozognak, sőt, néha éppen hogy köztiszteletben állnak, hiszen senki nem ismeri őket igazán. A befejezésben a "csavar" láttán már a fejemet fogtam, hogy ekkora erőltetett blődséget hogy lehet kitalálni, de ezek szerint mégiscsak sikerült. Úgy gondolom, abban sincs semmi extra, hogy az állatokat használták fel "szemtanúként" a gyilkos lebuktatásához, ezt a megoldást szerintem pár Columbo-részben is ellőtték jó egy évtizeddel korábban.
SPOILER
Elgondolkodtató volt viszont számomra a csaj viselkedése. Amennyire ki tudtam venni, kicsit mintha érzéketlen lett volna az embertársaival, és amikor a film végén szinte ő irányítja a gyilkost a rendőrök kezébe, elvezeti Marco holttestétől, úgy tűnik, akkor sem látszik rajta semmiféle megrendülés amiatt, hogy éppen az előbb nyírták ki a kollégáját. Irányítani tudja a gyilkost, s ezzel hasonlóvá válik az anyjához, aki annak idején szintén irányította az akkor fiatal srácot, és gyilkosságok elkövetésére vette rá, de nem feküdt le vele "jutalomként", amitől az frusztrált pszichopatává vált. És így utólag az a lehetőség is megfordult a fejemben, hogy talán benne is megvolt az a szadista hajlam, mint az anyjában, talán élvezte is valamilyen szinten a gyilkosságokat, bár lehet, hogy ez csak belemagyarázás, de kicsit furcsállottam, hogy sorra nyírják ki a munkatársait, ő mégis viszonylag nyugodtan tölti a hétköznapjait, és nem nagyon kapkod rendőrségi segítség után. A végén azt sem igazán értettem, honnan tudták a rendőrök, hogy a hegyi háznál kell őket keresniük, illetve hogy a gyilkos honnan tudta.
SPOILER VÉGE
Annak ellenére, hogy volt pár érdekes momentum a filmben (a gyilkos szexuális frusztrációja, képi megoldások), nálam ezek sem emelték az egészet az átlag fölé. Megnéztem, de nem váltott ki belőlem semmi különöset, de lehet, hogy ez az én hibám.
Sajnos csak angol nyelven láttam a filmet, elég gyatra hangminőséggel, így pár dolog homályos maradt a számomra. Viszont amennyi lelkendezést olvastam róla, gondoltam, így is belevágok. A magam részéről elismerem ugyan, hogy vannak benne jó pillanatok, de a cselekményben nincs semmi extra, elég sovány is a sztori, néha az volt az érzésem, hogy valamivel ki kellett tölteni a két gyilkosság közötti időt, és különösen a film eleje tűnt számomra vontatottnak. Összességében túlzottan artisztikus (és kissé öncélúnak ható) a produkció, természetesen az ilyen műfajú filmeknél mindig az elhalálozások állnak a középpontban, csak itt úgy éreztem, hogy a főszereplő csaj gyilkos általi előkészítése a kivégzések megtekintéséhez, az operatőri megoldások mind-mind feláldozzák a filmet a "szépség" oltárán, vagyis számomra sokszor tűnt inkább művésziesnek, mint művészinek. Persze alapvetően izgalmas pl. a folyosókon együtt osonni a gyilkossal, vagy a madarak szemszögéből látni az embereket, de szerintem Argento itt túl kifinomult akart lenni. Igaz, valószínűleg oldalvágásnak is szánta a filmet, polgárpukkasztásnak, az operába járó "elit" kritikájának, illetve egy olyan társadalom bírálatának, amelyben az őrültek, a gyilkosok szabadon mozognak, sőt, néha éppen hogy köztiszteletben állnak, hiszen senki nem ismeri őket igazán. A befejezésben a "csavar" láttán már a fejemet fogtam, hogy ekkora erőltetett blődséget hogy lehet kitalálni, de ezek szerint mégiscsak sikerült. Úgy gondolom, abban sincs semmi extra, hogy az állatokat használták fel "szemtanúként" a gyilkos lebuktatásához, ezt a megoldást szerintem pár Columbo-részben is ellőtték jó egy évtizeddel korábban.
SPOILER Elgondolkodtató volt viszont számomra a csaj viselkedése. Amennyire ki tudtam venni, kicsit mintha érzéketlen lett volna az embertársaival, és amikor a film végén szinte ő irányítja a gyilkost a rendőrök kezébe, elvezeti Marco holttestétől, úgy tűnik, akkor sem látszik rajta semmiféle megrendülés amiatt, hogy éppen az előbb nyírták ki a kollégáját. Irányítani tudja a gyilkost, s ezzel hasonlóvá válik az anyjához, aki annak idején szintén irányította az akkor fiatal srácot, és gyilkosságok elkövetésére vette rá, de nem feküdt le vele "jutalomként", amitől az frusztrált pszichopatává vált. És így utólag az a lehetőség is megfordult a fejemben, hogy talán benne is megvolt az a szadista hajlam, mint az anyjában, talán élvezte is valamilyen szinten a gyilkosságokat, bár lehet, hogy ez csak belemagyarázás, de kicsit furcsállottam, hogy sorra nyírják ki a munkatársait, ő mégis viszonylag nyugodtan tölti a hétköznapjait, és nem nagyon kapkod rendőrségi segítség után. A végén azt sem igazán értettem, honnan tudták a rendőrök, hogy a hegyi háznál kell őket keresniük, illetve hogy a gyilkos honnan tudta.
SPOILER VÉGE Annak ellenére, hogy volt pár érdekes momentum a filmben (a gyilkos szexuális frusztrációja, képi megoldások), nálam ezek sem emelték az egészet az átlag fölé. Megnéztem, de nem váltott ki belőlem semmi különöset, de lehet, hogy ez az én hibám.