Ez a film azért erős és azért annyira jó, mert gyakorlatilag egy ember arcát látjuk másfél órán át. Itt van szükség, és itt tud kiteljesedni legjobban a vizualitás, mégpedig aképpen, hogy képeket lát az agyunk, holott csak hangokat hallunk. Minden ránk van bízva, minden, amit a segélyhívó operátor beszél a betelefonálóval, azt mi úgy képzeljük el, ahogy csak akarjuk. Nekem nagy fordulatot hozott az, hogy az első órában még mást gondoltam a cselekmény valódi lefolyásáról, a szereplőkről. Ám ahogy ez a skandináv krimikhez méltó, ilyenkor megpörgetik a bugó csigát, és olyan részleteket dobnak be, amitől felkapjuk a fejünk. Fenntartja az érdeklődést, az izgalmat, és erre képes kizárólag verbális úton. Gustav Möller első rendezése, és nagyon ígéretes, kreatív. Reméljük, sok hasonló és egyre jobb filmmel fog majd előállni. 13 nap alatt forgatták le, és további 8 hétig vágták, azért ez valljuk be, nem rossz! :)
Ez a film azért erős és azért annyira jó, mert gyakorlatilag egy ember arcát látjuk másfél órán át. Itt van szükség, és itt tud kiteljesedni legjobban a vizualitás, mégpedig aképpen, hogy képeket lát az agyunk, holott csak hangokat hallunk. Minden ránk van bízva, minden, amit a segélyhívó operátor beszél a betelefonálóval, azt mi úgy képzeljük el, ahogy csak akarjuk. Nekem nagy fordulatot hozott az, hogy az első órában még mást gondoltam a cselekmény valódi lefolyásáról, a szereplőkről. Ám ahogy ez a skandináv krimikhez méltó, ilyenkor megpörgetik a bugó csigát, és olyan részleteket dobnak be, amitől felkapjuk a fejünk. Fenntartja az érdeklődést, az izgalmat, és erre képes kizárólag verbális úton. Gustav Möller első rendezése, és nagyon ígéretes, kreatív. Reméljük, sok hasonló és egyre jobb filmmel fog majd előállni. 13 nap alatt forgatták le, és további 8 hétig vágták, azért ez valljuk be, nem rossz! :)