Játssz egy iPad-ért! · Keressük a nap véleményíróját! Nyerj mozijegyet minden nap! · Fórum (új!) Login  
80

A bűnös (2018)

Den skyldige
Filmadatlap
 
27
Szereplők
23
Vélemények
7
Képek
5
Videók
 
indingo   2018. 10. 28.
Ki az igazi bűnös és ki az ártatlan?

A bűnös egy tipikusan olyan film, aminek az előzetese alapján nem érez késztetést az ember, hogy azonnal rohanjon a moziba. Én is úgy voltam vele, ha kijön DVD-n majd megnéztem, de a filmről kizárólag pozitív kritikák születtek (nem olvastam őket, csak pontszámokat láttam). Könyvadaptáció, amikkel kapcsolatban vegyesek az érzéseim, bár a Q-ügyosztályos filmek tetszettek. Jött hát a filmünnep és adtam egy esélyt neki. A film stílusában tipikus északi alkotás. Lassan építkezik, de folyamatosan felcsigázza az embert és egyre jobban kezdi érdekelni, hogy mi is áll a háttérben. Nem mennek rá a látványra, sőt az egész film alatt egy szereplőt látunk. Hangban sokan jelen vannak a történetben, de ő... több»

 
Berto49   2018. 10. 31.

A sok lelkendező kritika és vélemény miatt többre, jobbra számítottam. Tisztában voltam azzal, hogy a képi információk szegényessége jellemzi a filmet, valószínűleg ennek az alacsony költségvetés volt az okozója. Az, hogy telefonbeszélgetések viszik előre a cselekményt nem igazán újdonság, hiszen már az 1948-as – eredetileg egy 30 perces Lucille Fletcher rádiójáték alapján készített – „Sajnálom, téves szám” című Anatole Litvak-filmben is „főszerepet” játszottak. Az utóbbi években pedig megszaporodott az ilyen jellegű filmek száma, elég ha csak a 2002-es „Fülke”, a 2004-es „Mobil”, vagy a 2013-as „A hívás” jut az eszünkbe. Legutóbbi sikeres darabja ennek a telefon központú mozinak a „Locke” volt, ami szerintem csúcskategóriája a hasonló tematikájú filmeknek. Egyetlen személyre, Asger Holm-ra (Jakob Cedergren, svéd születésű dán színész kiváló alakítása) összpontosít a film, aki utolsó szolgálati napját tölti egy segélyhívó-központban, másnap egy múltbéli esetét kell tisztáznia a Bíróság előtt. A hívások során a feszültség fokozódik, a nézőknek fejben kell összeraknia a fejleményeket, mert vizuális módon semmilyen segítséget nem nyújt ez a monodrámaként is felfogható darab, de a katarzis mértéke esetemben kisebb volt a vártnál. Lehet, hogy az óhatatlanul is torzított telefonhangok nehezebb érthetősége miatt is éreztem ezt. Egyszer izgalommal végignézhető film, de nem értem, hogy miért tartja sok elemzés szenzációsnak, az év kiemelkedő alkotásának.


 
Filmbarbár   2019. 01. 28.

::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::Alapvetően nem tartom rossznak a filmet, de a sok ajnározó "műítésszel" sem értek egyet. Jómagam nem igazán éreztem azt, hogy oly nagy feszültség tombolna itt, és hogy fokozatosan izgatottabbá tenné a nézőt a sztori. Nyilván bennem is kezdett mocorogni egy idő után az érdeklődés, hogy mi lesz ebből, de valami miatt mégsem rágtam tövig a körmöm az izgalomtól. Szerintem inkább a "hűvös" északi filmek hagyományát folytatja ez a krimi-dráma (thrillernek nem nevezném), némi lélektani háttérrel megspékelve. Ötletes húzás, hogy a sztori egyetlen légtérben játszódik, amiről már régóta tudjuk, hogy kitűnő terepet szolgáltathat a feszültség megteremtéséhez, és szintén érdekes, hogy jóformán csak a főszereplőt látjuk és halljuk, a többieket - a jelenlévők kivételével - csak halljuk. Úgy vélem, mindez óriási rizikó is, hiszen könnyen bele lehet bukni egy ilyen film elkészítésébe, ha a történet nem tartja fenn az érdeklődést, vagy ha pocsék a színészi játék stb., tehát ez a rendező és a főszereplő számára is óriási felelősség és teher is. A film első fele számomra kicsit vontatott volt, a félidőben majdnem otthagytam, lassan épült fel a sztori, és szerintem ami előny (zárt térben játszódó cselekmény, csak a szereplők hangját halljuk stb.), az bizonyos értelemben véve egyben hátrány is volt. Ugyanis így kevesebb eszköz állt rendelkezésre az alkotóknak a "cselekményesítéshez", vékonyabb a történetszál, mint akkor lehetett volna, ha látjuk is az egészet. Természetesen jó, hogy mindez megmozgatja a néző fantáziáját, viszont szerintem picit izgalmasabbá és bővebbé tette volna a cselekményt, ha mondjuk látjuk, hogy milyen környéken él a házaspár, milyen a házuk belseje stb. Számomra kissé didaktikusnak tűnt az is, ahogyan a házaspár bűnét párhuzamba állították a főszereplő bűnével, ahogyan a történések elvezetik hősünket odáig, hogy szembe merjen nézni a valósággal, és vállalja a felelősséget a tetteiért. Az én értelmezésemben a film egyik mondanivalója az, hogy mindenkinek vannak bűnei, mindenkit el/meg lehetne ítélni valamiért, viszont amennyiben nem ismerjük a körülményeket, téves következtetésekre juthatunk, ahogyan főhősünk is járt, s ahogyan a bíróság is járt volna az ő esetében, ha nem ismeri a teljes igazságot vele kapcsolatban. Ugyanakkor a film szerintem azt a kérdést is boncolgatja, hogy mi a társadalom, a család felelőssége és kötelessége az olyan emberekkel kapcsolatban, akik ön- és/vagy közveszélyesek, meddig terjed az emberek joga a másoknak való segítésben, lehet-e hazudni azért, hogy megmentsünk másokat. Na és persze az is felvetődhet a film kapcsán, hogy kinek/minek hihetünk, és hogy mit hihetünk el másoknak, mi a látszat és mi a valóság, akaratlanul vagy szándékosan nem torzít-e a másik ember, tehát szerintem némileg a világgal szembeni posztmodern kételyek is megfogalmazódnak a történetben. A produkciót nem annyira feszültségteremtőnek, inkább drámainak és megdöbbentőnek tartanám, persze a második félidő már azért az izgalmakat is fokozza, de a döntő momentum szerintem az a főszereplőt és a nézőt is egyszerre "felpofozó" pillanat, amikor kiderül az igazság az emberrablás hátteréről, és megkérdőjeleződik mindaz, amit addig tudni véltünk. Összességében véve nekem valamiért volt/van egy kis hiányérzetem a film kapcsán, és kiválónak nem tartanám, viszont egy erős kamaradarabnak igen, amely fontos kérdésekre keresi a választ, jó dramaturgiai ötletekkel, képi megvalósításokkal, színészi játékkal, időnként humoros megnyilvánulásokkal. A főszereplő némileg nagyképűnek tűnik ugyan, mégis szerethető karakterként tekinthet rá a néző, gyengeségeivel, hibáival, bűneivel együtt is meg lehet őt kedvelni. Érdemes megnézni a filmet, ha túléljük az első felét, a második már szerintem érdekesebb lesz.

 
Bazzzsi   2019. 01. 05.

Határozottan meglepett a film és remek bizonyíték arra, hogy nem kell greenbox és a többi parasztvakítás.

 
VvV   2018. 10. 29.

Nem is gondolná az ember, hogy ennyire egyszerű eszközök is elegendőek egy jó film elkészítéséhez. Nem várt fordulatok vannak benne, a székbe nyom a történet.

Jakob Cedergren
Jakob Cedergren
Jakob Cedergren
Jakob Cedergren
 
Jo Nesbo norvég krimi író könyvei óta tudjuk, hogy az északi népek valami különleges képességgel bírnak, ha a sötét és misztikus bűnügyek bemutatásáról van szó. Erre a sajátos északi atmoszféraábrázolásra kitűnő példa Gustav Möller rendező első filmje A bűnös. több»
 
A miskolci Cinefest Filmfesztivál fődíját A bűnös című dán alkotás nyerte. Egy minimalista thrillertől többet aligha várhatunk, mint amennyit ez a film nyújt. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. több»
 
A legújabb skandináv krimiben másfél órán keresztül egyetlen arcot nézünk, mégis lebilincselően izgalmas. A bűnös nem véletlenül zsebelt be díjakat a miskolci CineFesttől az amerikai Sundance-ig: ilyen lenne egy jó hollywoodi thriller, ha merne erkölcsileg összetett és formailag rendhagyó lenni. több»
 

Dánia ezt a filmet nevezi a jövő évi Oscar-díjra, a legjobb idegennyelvű film kategóriájában.

(Berto49 )
 

A filmet nagy sikerrel vetítették hazájában, Dániába, de a nemzetközi piacokon is remekül teljesített. Franciaországban négy hét alatt 150 ezer jegyet értékesítettek A bűnösre.

(hp)
 

A bűnös Gustav Möller első egészestés filmje.

(hp)


  Előzetes A film adatlapja
Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.