Játssz egy iPad-ért! · Keressük a nap véleményíróját! Nyerj mozijegyet minden nap! · Fórum (új!) Login  
95

A bűnös (2018)

Den skyldige
Filmadatlap
 
24
Szereplők
10
Vélemények
7
Képek
5
Videók
 
indingo   2018. 10. 28.

A bűnös egy tipikusan olyan film, aminek az előzetese alapján nem érez késztetést az ember, hogy azonnal rohanjon a moziba. Én is úgy voltam vele, ha kijön DVD-n majd megnéztem, de a filmről kizárólag pozitív kritikák születtek (nem olvastam őket, csak pontszámokat láttam). Könyvadaptáció, amikkel kapcsolatban vegyesek az érzéseim, bár a Q-ügyosztályos filmek tetszettek. Jött hát a filmünnep és adtam egy esélyt neki. A film stílusában tipikus északi alkotás. Lassan építkezik, de folyamatosan felcsigázza az embert és egyre jobban kezdi érdekelni, hogy mi is áll a háttérben. Nem mennek rá a látványra, sőt az egész film alatt egy szereplőt látunk. Hangban sokan jelen vannak a történetben, de őket csak a főszereplővel együtt ismerjük meg. Gondolom a szinkronos változat is annak szól, hogy zavaró lett volna a felirat egy olyan filmben, ahol a szereplők csak hangban vannak ott. A szinkronhangok meglepően jók és nem zavarók és a kislány hangja/hanglejtése is nagyon hihető volt. Ami miatt még különleges, hogy azt az egy szereplőt aki van, őt is „bezárják“ egy szobába. Végig egy épületben vagyunk csak néhány szoba közt mozog a szereplő. A filmek többségénél ez általában nagyon nyomasztó tud lenni és össze szokta nyomni a történetet. Itt nem volt ilyen érzése az embernek, mert a falakon túl voltak történések, bár ugye semmit se láttunk, mindent a képzeletünkre bíztak. Ha jól rémlik semmilyen zenei aláfestés sincs a filmben, ezzel sem elterelve a néző figyelmét. Műfaját tekintve lélektani dráma. A főszereplőről sokat nem tudunk meg. A legelején kapunk valamilyen információt azzal kapcsolatban, hogy tett valamit, amiért bíróság elé kell állnia. Érdekes volt látni, hogy mikért változnak meg a dolgok a filmben és hogy milyen sokat hibázik a főszereplő és ezzel milyen események sorozatát indítja el. Ne ítéljünk elsőre és minden oldalt meg kell hallgatni és tudni kell, hogy meddig terjed a hatáskörünk, meddig szabad belefolyni egy ügybe. Aki már látott hasonló történetet, az a közepétől kezdheti kapisgálni, hogy mi is lesz itt a turpisság, ki is az igazi bűnös. Van-e egyáltalán bűnös vagy mindannyian azok vagyunk. Ami számomra egy kicsit elnagyolt volt az a főszereplő bűnének a bemutatása. Egy mondat volt az egész, de vártam volna a miértekre a választ. Kicsit hasonlított Az internetes zaklató című filmre, ahol szintén egy szoba, egy ember a történet, csak ott interneten keresztül történik a kommunikáció és ott is kérdéses, hogy ki az igazi bűnös és ki az ártatlan. A film kiváló példa arra, hogy nagyon alacsony költségvetéssel is lehet minőségi filmet készíteni.

 
jake_green   2018. 10. 31.

Nálam ez a film 4/5 csillag, lássuk is hogy miért: Egyedi filmről beszélünk. Egyébként a film NEM thriller, hanem KRIMI. De a krimikből is, aki klasszikus vizuális krimi-élményt keres, annak nem ez lesz a kedvenc filmje. Olyannyira, hogy ez a film vakokkal is kompatibilis, tehát Ők is rendkívül fogják élvezni a filmet (ajánlom nekik őszintén!) mert nem kell látni a filmből SEMMIT ahhoz, hogy a rendező által elvárt filmhatás átjöjjön. És itt kezdődőnek a problémák nekem, aki nem vagyok vak.... A film maga vonalvezetését tekintve egy rendkívül jól felépített film, ezt szögezzük le. Jakob Cedergren jó alakítást nyújt ahhoz képest hogy az első egész estés filmje! Jo Nesbo norvég krimi író könyvei szuperek (ajánlom olvasásra egyébként), de ez a film tipikus példája annak, hogy miért nem működik mingig minden jól vászonra víve.
A dialógusokban a feszültségfokozás is remekül felépített ha szigorúan csak a narratívára figyelek. DE NEM TUDOK CSAK ARRA FIGYELNI, mert ez egy FILM KÉNE HOGY LEGYEN! NEM PEDIG EGY HANGOSKÖNYV! Márpedig olyan érzésem volt végig a film közben, hogy egy hangoskönyvet nézek! Azt márpedig az ember nem nézi, hanem vezetés közben hallgatja, és a képzelőereje alapján pörögnek az események a szeme előtt.... Összegezzük a filmet vizuális szempontból: adott egy 2 szobából álló helyiség, egy főszereplő akit 90 percen keresztül totálban mutat a kamera és közben telefonál. Vizualitását tekintve ENNYI A FILM, NEM TÖBB! És el is érkeztünk az én fő problémámhoz. Gustav Möller elsőfilmes rendező, és nagyon látszik az, hogy nem tud még az operatőrökkel úgy bánni, hogy alkalmas legyen a munkájuk a képi világ feszültségfokozására. Van egy izgalmas és nyomasztó szituáció, egy remekül feléptített narratív feszültség a filmben, de ezt a feszültséget nem adja vissza a képi világ!!! Nem csak szerencsétlen Carl Coleman-t kéne bőrhiba-kiszúró pontossággal beállított zoomban látnom 90 percen keresztül, hanem iszonyatos feszültségfokozó képsorokat is! Hogy mire gondolok? Óra közeliben, izzadás, pótcselekvések közelről ó (pl: az elején a stresszlabda a kézben kifejezetten tetszett,de aztán ezt 1x csinálta és kész...), kézizzadás miatt elejt valamit- ezt már jó előre felépítve a képsorokban- mittudomén.... DE VALAMIT MUTASsANAK MÁR AZ ÁLTALALUNK LÁTOTT SZOBÁBAN IS, ami közelebb hozza a feszült szituációt az arcomba vizuálisan is! Ne csak a főszereplő arcát és szemét végig.... ez annyira gyenge vizuális munka és egy egyébként tehetséges rendezőnek a még szegényes eszköztárára utal nekem. Hangsúlyozom : nincs bajon a low-budget filmekkel, nincs bajom az 1 kamerabeállásos 1 helyiségben játszódó filmekkel! Gondoljatok bele mennyire kapartátok a kanapét egy "Élve eltemetve (2010)" c. filmnél?! Milyen feszültség volt ott végig?! Nem csak a narratíva miatt, hanem mert totálban mutattak olyan cselekménysorokat amik nagyon-nagyon közel hozták az adott helyiségben történő eseményeket (annak ellenére, hogy a film történetét tekintve NEM a koporsóban játszódott!). Pedig 1 helyiségben játszódott a film.... Szóval egy tökéletes filmet rontott el a rendező a szegényes vizuális világával. Most fognak jönni a támadások, hogy "de akkor miért értékeli mindenki más rajtad kívül 5/5-re a filmet?!". Nagyon egyszerű : azért mert a film nem mutat semmilyen képi világot igazából úgy beindul mindenkinek a fantáziája a hallgatás során és elindul a "saját maga által gyártott film a fejében", ami szubjektív, így nem lehet olyan, hogy az ne teccen valakinek. Tényleg egy könyvolvasáshoz vagy hangoskönyvhöz tudom hasonlítani, ahol a történek hatására "elindul a saját filmetítésed a fejedben". Ez nagyon jól sikerült a rendezőnek, és ez egy jó film alapvetően, de mivel szegény volt az operatőri munka ami TÉNYLEG TÖKÉLETES FILMMÉ tehette volna, így nálam csak maximum 4/5. Ajánlom mindenkinek megtekintésre, aki skandináv krimi rajongó (ahogy én is), azoknak főleg!


 
Minka   2018. 10. 30.

Nagyon érdekes film volt, amire úgy érzem, hogy nem mindenki alkalmas, hogy moziban nézze meg. Mégpedig azért, mert aki nem tudja felvenni a fonalat, és arra számít, hogy mindent készként kap bele az arcába, az bizony kínosan is érezheti magát egy idő után... Ugyanis a film zseniálisan arra lett kitalálva, hogy a képzelőerőnk segítségével mi magunk alkossuk meg a látványvilágot. Pont olyan érzés volt nézni a filmet, mint amikor a párunk egy olyan emberrel beszél telefonon, akit mi nem tudunk beazonosítani, így minden érzékszervünkkel arra koncentrálunk, hogy ki is lehet az az idegen a telefon túlsó végén... Pörgetjük az általunk elképzelt képeket, a hang után elképzelt embert, a helyszínt, hogy honnan telefonálhat... A film attól működik, hogy mindent ránk bíz. Kicsit olyan, mintha végig valakit "kukkolnánk" és kihallgatnánk... Titokban vagyunk a főszereplő mellett a munkahelyén, titokban követjük azokban a lépésekben, amit mi magunk is tudunk, hogy nem kéne megtennie, de szinte drukkolunk, hogy tegye meg, mert a történetnek folytatódnia kell. Keveredik a segítségnyújtás és a kíváncsiság utáni vágy és az, hogy a tehetetlenségünkkel tennünk kell valamit. Ez a tehetetlenség taszít aztán olyan döntések sorozatába, ami végérvényesen megváltoztathatja mindenki életét. A főszereplőről végig tudjuk, hogy régebben tett valami olyasmit, aminek súlyos következménye van rá nézve, emiatt egy kicsit kiégett, és "nincs vesztenivalóm" hozzáállással próbálja megoldani a történetet... Azt díjaztam a filmben, hogy a végén kioldja a feszültségeket, és nem hagy bennünk kérdéseket, csak maximum egy kicsit nyomott kedvet...

 
Berto49   2018. 10. 31.

A sok lelkendező kritika és vélemény miatt többre, jobbra számítottam. Tisztában voltam azzal, hogy a képi információk szegényessége jellemzi a filmet, valószínűleg ennek az alacsony költségvetés volt az okozója. Az, hogy telefonbeszélgetések viszik előre a cselekményt nem igazán újdonság, hiszen már az 1948-as – eredetileg egy 30 perces Lucille Fletcher rádiójáték alapján készített – „Sajnálom, téves szám” című Anatole Litvak-filmben is „főszerepet” játszottak. Az utóbbi években pedig megszaporodott az ilyen jellegű filmek száma, elég ha csak a 2002-es „Fülke”, a 2004-es „Mobil”, vagy a 2013-as „A hívás” jut az eszünkbe. Legutóbbi sikeres darabja ennek a telefon központú mozinak a „Locke” volt, ami szerintem csúcskategóriája a hasonló tematikájú filmeknek. Egyetlen személyre, Asger Holm-ra (Jakob Cedergren, svéd születésű dán színész kiváló alakítása) összpontosít a film, aki utolsó szolgálati napját tölti egy segélyhívó-központban, másnap egy múltbéli esetét kell tisztáznia a Bíróság előtt. A hívások során a feszültség fokozódik, a nézőknek fejben kell összeraknia a fejleményeket, mert vizuális módon semmilyen segítséget nem nyújt ez a monodrámaként is felfogható darab, de a katarzis mértéke esetemben kisebb volt a vártnál. Lehet, hogy az óhatatlanul is torzított telefonhangok nehezebb érthetősége miatt is éreztem ezt. Egyszer izgalommal végignézhető film, de nem értem, hogy miért tartja sok elemzés szenzációsnak, az év kiemelkedő alkotásának.

 
VvV   2018. 10. 29.

Nem is gondolná az ember, hogy ennyire egyszerű eszközök is elegendőek egy jó film elkészítéséhez. Nem várt fordulatok vannak benne, a székbe nyom a történet.

Jakob Cedergren
Jakob Cedergren
Jakob Cedergren
Jakob Cedergren
 
Jo Nesbo norvég krimi író könyvei óta tudjuk, hogy az északi népek valami különleges képességgel bírnak, ha a sötét és misztikus bűnügyek bemutatásáról van szó. Erre a sajátos északi atmoszféraábrázolásra kitűnő példa Gustav Möller rendező első filmje A bűnös. több»
 
A miskolci Cinefest Filmfesztivál fődíját A bűnös című dán alkotás nyerte. Egy minimalista thrillertől többet aligha várhatunk, mint amennyit ez a film nyújt. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. több»
 
A legújabb skandináv krimiben másfél órán keresztül egyetlen arcot nézünk, mégis lebilincselően izgalmas. A bűnös nem véletlenül zsebelt be díjakat a miskolci CineFesttől az amerikai Sundance-ig: ilyen lenne egy jó hollywoodi thriller, ha merne erkölcsileg összetett és formailag rendhagyó lenni. több»
 

Dánia ezt a filmet nevezi a jövő évi Oscar-díjra, a legjobb idegennyelvű film kategóriájában.

(Berto49 )
 

A filmet nagy sikerrel vetítették hazájában, Dániába, de a nemzetközi piacokon is remekül teljesített. Franciaországban négy hét alatt 150 ezer jegyet értékesítettek A bűnösre.

(hp )
 

A bűnös Gustav Möller első egészestés filmje.

(hp )


  Előzetes A film adatlapja
Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.