Látványosan kivitelezett, hol aranyos, hol nagyon izgalmas film lett, ahhoz képest, hogy a kutya CGI-jal lett megalkotva, eléggé átjön az intenzívebb érzelmi kapocs az emberekkel. Kivéve az eleje felé, ott többször inkább csak merevebben mozog és bámul, amikor megmakacsolja magát, ott különösen látszik, hogy nem igaziakkal van dolgunk. Ez a film ezen részét kicsit laposabbá is teszi, de a második fele javarészt kárpótol érte. A film egyszerre energikus és megható a maga nemében, főleg a második felében szívbemarkolóbb, ahogy az úr és a kutyája elindulnak, előbbi őszinte vágya, illetve elhunyt fia emléke iránt vezérelt kalandjára. Olyanra, ahol a kutya, Buck is egyre jobban felfedezi önmagát, és persze otthon van a természetben, ahol már az állatoknak is tud segíteni, vezetni őket. Ami szebb a történetben, hogy csakis a természetért mentek, nem aranykeresés céljából. Talán az a legsúlyosabb mondat az egész filmben, amikor kimondja az üldözőjének, hogy a sárga fém nem hoz vissza senkit. Itt az elhunyt fiára utal. A film zenéje mélyreható, hozzáillő, de hát ez John Powellre is vall, aki sosem okoz csalódást, szinte gyerekkorunk óta imádjuk, amilyen emlékezetes számokat komponál. 10/8
Látványosan kivitelezett, hol aranyos, hol nagyon izgalmas film lett, ahhoz képest, hogy a kutya CGI-jal lett megalkotva, eléggé átjön az intenzívebb érzelmi kapocs az emberekkel. Kivéve az eleje felé, ott többször inkább csak merevebben mozog és bámul, amikor megmakacsolja magát, ott különösen látszik, hogy nem igaziakkal van dolgunk. Ez a film ezen részét kicsit laposabbá is teszi, de a második fele javarészt kárpótol érte. A film egyszerre energikus és megható a maga nemében, főleg a második felében szívbemarkolóbb, ahogy az úr és a kutyája elindulnak, előbbi őszinte vágya, illetve elhunyt fia emléke iránt vezérelt kalandjára. Olyanra, ahol a kutya, Buck is egyre jobban felfedezi önmagát, és persze otthon van a természetben, ahol már az állatoknak is tud segíteni, vezetni őket. Ami szebb a történetben, hogy csakis a természetért mentek, nem aranykeresés céljából. Talán az a legsúlyosabb mondat az egész filmben, amikor kimondja az üldözőjének, hogy a sárga fém nem hoz vissza senkit. Itt az elhunyt fiára utal. A film zenéje mélyreható, hozzáillő, de hát ez John Powellre is vall, aki sosem okoz csalódást, szinte gyerekkorunk óta imádjuk, amilyen emlékezetes számokat komponál. 10/8