Van az úgy, hogy az ember csak leülne, és nézne valamit, ami egyszerre okos, mégis emberi. A Könyvelő 2-ben pont ez a kettősség van jelen, egy hideg, precíz elme próbál kapcsolódni a világhoz, ahol már rég nem számítanak az érvek vagy a számítások. Ben Affleck játéka ezúttal kevésbé szól a harcról, és többet a belső csaták csöndjéről. A karaktere, Christian Wolff nem fejlődik látványosan, de mintha engedne magából valamit. Egy kis bizalmat, egy kis sebezhetőséget, és ez valahogy emberibbé teszi, mint korábban. Brax különösen érdekes: ő Christian tükörképe, de míg a főhős a logikához menekül, Brax az ösztönökhöz. Kettejük kapcsolatában nincs nagy érzelmi kirobbanás, csak csendes utalások, pillantások, egy-egy félmondat. Mégis talán ez a film legerősebb szála. Nem a bonyolult bűnügy, nem az akció, hanem az a pillanat, amikor két ember, akiket a világ máshová sodort, újra találkozik. Braxton nagyon sok poénos jelenetet hoz a filmnek, nekem nagy kedvencem lett a filmben.
Van az úgy, hogy az ember csak leülne, és nézne valamit, ami egyszerre okos, mégis emberi. A Könyvelő 2-ben pont ez a kettősség van jelen, egy hideg, precíz elme próbál kapcsolódni a világhoz, ahol már rég nem számítanak az érvek vagy a számítások. Ben Affleck játéka ezúttal kevésbé szól a harcról, és többet a belső csaták csöndjéről. A karaktere, Christian Wolff nem fejlődik látványosan, de mintha engedne magából valamit. Egy kis bizalmat, egy kis sebezhetőséget, és ez valahogy emberibbé teszi, mint korábban. Brax különösen érdekes: ő Christian tükörképe, de míg a főhős a logikához menekül, Brax az ösztönökhöz. Kettejük kapcsolatában nincs nagy érzelmi kirobbanás, csak csendes utalások, pillantások, egy-egy félmondat. Mégis talán ez a film legerősebb szála. Nem a bonyolult bűnügy, nem az akció, hanem az a pillanat, amikor két ember, akiket a világ máshová sodort, újra találkozik. Braxton nagyon sok poénos jelenetet hoz a filmnek, nekem nagy kedvencem lett a filmben.