Én ezt a filmet nem tartom túl sokra. Nem nagyon értem, mire fel van ennyire túlértékelve. Mintha elkészült volna a Blöff méltó folytatása, miközben csak kínos és feszengető pillanatok követik egymást újra és újra, két órán keresztül... Mindenki olyan rohadt májer, meg rohadt kemény, meg rohadt nagy dumás, meg olyan rohadt fasza gyerek akar lenni, hogy ez felbillenti azt az egyensúlyt, amitől mondjuk a rendező kultikus filmje, a Blöff mentes, és ezáltal egy nagyon jó film volt. De ha már szóba került: nem nagyon emlékszem, hogy a Blöffben lett volna bármilyen szpronzoráció, na ebben a filmben 10 percenként ordítóan megjelenik valamilyen márka. Amitől olyan érzésem van, mintha egy videoklipet vagy Coca Cola reklámot néznék... Pont ennyit is ér ez a film. Nem tudom "komolyan" venni és szórakozni rajta, mert valamifajta divathullámot lovagol meg. A fordulatok is olyanok benne, mint esőben a napsütés: könyvelhető, hogy szivárvány lesz, csak nem tudod, hogy hova kell nézni. De ezért van Guy Ritchie. Majd ő jön, és megmutajta neked, hogy hova kell nézni. (Sok túlfizetett sztárszínészre, akik helyére bárki bekerülhetett volna. Csak hát ugye a szponzorok nem fognak no name színészekre nagy lóvét kicsengetni Ritchie-kének.)
Én ezt a filmet nem tartom túl sokra. Nem nagyon értem, mire fel van ennyire túlértékelve. Mintha elkészült volna a Blöff méltó folytatása, miközben csak kínos és feszengető pillanatok követik egymást újra és újra, két órán keresztül... Mindenki olyan rohadt májer, meg rohadt kemény, meg rohadt nagy dumás, meg olyan rohadt fasza gyerek akar lenni, hogy ez felbillenti azt az egyensúlyt, amitől mondjuk a rendező kultikus filmje, a Blöff mentes, és ezáltal egy nagyon jó film volt. De ha már szóba került: nem nagyon emlékszem, hogy a Blöffben lett volna bármilyen szpronzoráció, na ebben a filmben 10 percenként ordítóan megjelenik valamilyen márka. Amitől olyan érzésem van, mintha egy videoklipet vagy Coca Cola reklámot néznék... Pont ennyit is ér ez a film. Nem tudom "komolyan" venni és szórakozni rajta, mert valamifajta divathullámot lovagol meg. A fordulatok is olyanok benne, mint esőben a napsütés: könyvelhető, hogy szivárvány lesz, csak nem tudod, hogy hova kell nézni. De ezért van Guy Ritchie. Majd ő jön, és megmutajta neked, hogy hova kell nézni. (Sok túlfizetett sztárszínészre, akik helyére bárki bekerülhetett volna. Csak hát ugye a szponzorok nem fognak no name színészekre nagy lóvét kicsengetni Ritchie-kének.)