A John Wick-széria kétségtelenül új hullámot indított az akciózás műfajában. A lélegzetelállító verekedések és pisztolypárbajok milliókat tettek a széria rajongójává, Keanu Reeves pedig tökéletes választás volt Wick szerepére. Kisugárzása átüt a vásznon, mindig véres, mint John McClane, és a leglehetetlenebb helyzetekből is kimászik, közben pedig legyilkol több városnyi embert a legkreatívabb módokon. Nekem még a harmadik felvonáson sem érződött, hogy túltolták volna az akciót, bár kétségtelenül már ott is feszegették a határokat, itt viszont Stahelskiék néha átesnek a paci másik oldalára. Most is van Bruce Lee-utalás, a második tükörtermes és a harmadik többszintes harca után ezúttal előkerül a nuncsaku, amivel Wick szét is veri az épp eléje kerülő rosszfiúk testrészeit. Aztán itt van még Scott Adkins, akinek pazarul áll a túlsúly és a genya szerep, eddig csak verekedéseivel hívta fel magára a figyelmet, de most megvillantott valamit színészi vénájából. Donnie Yen behozatala is jó húzás volt, szokás szerint tart néhány pazar harcművészeti bemutatót, az AZ bohóca viszont nem sok vizet zavar, akárcsak Mr. Senki, akit nyugodtan ki is lehetett volna hagyni, teljesen felesleges a jelenléte. Szerintem a negyedik felvonás feleslegesen túlnyújtott és eltúlzott, azonban így is nyújt lélegzetelállító jeleneteket és egy egészen meglepő végkifejletet.
A John Wick-széria kétségtelenül új hullámot indított az akciózás műfajában. A lélegzetelállító verekedések és pisztolypárbajok milliókat tettek a széria rajongójává, Keanu Reeves pedig tökéletes választás volt Wick szerepére. Kisugárzása átüt a vásznon, mindig véres, mint John McClane, és a leglehetetlenebb helyzetekből is kimászik, közben pedig legyilkol több városnyi embert a legkreatívabb módokon. Nekem még a harmadik felvonáson sem érződött, hogy túltolták volna az akciót, bár kétségtelenül már ott is feszegették a határokat, itt viszont Stahelskiék néha átesnek a paci másik oldalára. Most is van Bruce Lee-utalás, a második tükörtermes és a harmadik többszintes harca után ezúttal előkerül a nuncsaku, amivel Wick szét is veri az épp eléje kerülő rosszfiúk testrészeit. Aztán itt van még Scott Adkins, akinek pazarul áll a túlsúly és a genya szerep, eddig csak verekedéseivel hívta fel magára a figyelmet, de most megvillantott valamit színészi vénájából. Donnie Yen behozatala is jó húzás volt, szokás szerint tart néhány pazar harcművészeti bemutatót, az AZ bohóca viszont nem sok vizet zavar, akárcsak Mr. Senki, akit nyugodtan ki is lehetett volna hagyni, teljesen felesleges a jelenléte. Szerintem a negyedik felvonás feleslegesen túlnyújtott és eltúlzott, azonban így is nyújt lélegzetelállító jeleneteket és egy egészen meglepő végkifejletet.