Az elképzelés nagyon jó, a film viszont nem lett tökéletes.

2023.07.31 21:04 Meselepke Olvasottság: <100x

0

Véleményemhez összehasonlítom az „eredeti” (pontosabban a Disney-s) Hamupipőke rajzfilmmel. Amire a legtöbben már nem emlékeznek, csak annyi maradt meg a többségben, hogy a lányt meg kellett menteni. Arra már nem emlékeznek, hogy mennyire sokat tett ő is a saját álmáért. Ami nem a herceg volt, csak egy este a bálban. Igaz, hogy ez szomorú, nem az, hogy nem volt aranyásó, hanem az, hogy ő szabad életről már nem is mert álmodni, csak ilyen kis álom teljesülésében, mert még hinni, hogy egyetlen estére ő is úgy élvezheti az életet, mint a többi fiatal nő. A rajzfilmben egyébként is végül az állatok szabadítják ki a bezárt szobából, de az állatokkal ő bánt olyan kedvesen, hogy később meg akarták hálálni neki. Amilyen időben a Hamupipőke játszódik, abban egy nagyon gyönyörű történet, megmutatva, hogy valaki még ennyi rossz ellenében is megmaradt ilyen csupa szív, kedves, jókedvű és szorgalmas lánynak, aki nem adja fel. A herceg bele is szeret a különleges lányba, aki az egyetlen, aki nem őmiatta ment el a bálba, és nagyon más, mint a többiek.

Az viszont nagyon nagy előrelépés, hogy ma már egy lány/nő sokkal több lehetőséggel rendelkezik önmaga megmentésére, mint akkoriban, amikor az apja mindentől távol eső, így elszigeteltséget nyújtó háza volt az egyetlen vagyona (megosztva a mostohájával és annak lányaival), nem volt más, ahova mehetett volna, és akkoriban munkavállalás híján sokkal nehezebben kezdett volna önálló, új életet egy fiatal lány. Napjaink sokkal szabadabb világában azonban érthető, hogy még ennek az elnyomott lánynak is több lehetőséget akartak a kezébe adni, és a történetet úgy bemutatni, hogy csak ő mentette meg saját magát, teljesen egyedül. Az alapelképzelés nagyon tetszik, a film viszont nem lett tökéletes.

Ez a Hamupipőke kicsivel szerencsésebb, mert egy gyönyörű, tágas, napfényes félszuterén helyiségben lakik, vannak szép kelméi, amik vagy nem kellettek a gonosz mostoháinak, vagy nem tudtak róla. De ők nem is annyira végletesen gonoszak, mint az „eredeti” történetben, mert nem vettek el tőle szinte mindent. Viszont így is egész nap ugráltatják, így is kiszolgáltatják magukat, a mostohaanyja pedig az akarata ellenére odaígéri valakinek. A történet készítői mégsem tudták élethűre gyúrni a mostohákat, mert időnként kedvesek is vele. Az igaz, hogy az életben is ritka a teljesen fekete vagy fehér karakter, így érthető, hogy nem teljesen rosszak a mostohái, de mégsem sikerült valósághűre megírniuk őket. Azért, hogy eldalolhassák az „odaillő” slágereket. Azokhoz idomultatták a történetet, nem mindig szerencsésen.

A történetbe alapvetően illettek a dalok oda, ahova tették őket, csak valahogy nem így. Szerintem más musicaleknél nem ennyire idegenül csapnak át az éneklésbe. A történet elején volt a legzavaróbb az éneklés, és nem azért, mert ne lenne nagyon jó hangulatú az egész, hanem mert ebben valahogy sokkal idegenebbül hatott, mint amikor pl. a Disney csinálta ezt a Szépség és a szörnyetegben, ahova be tudták úgy illeszteni a jelenetet, hogy nem tűnt olyan mesterkéltnek.

Hamupipőkére visszatérve: ő is nagyon szófogadó, mert nincs más választása, de tetszik az, hogy az ő helyzete nem reménytelen (mint az „eredeti” történetben, ahol egyetlen báli mulatságnál nagyobbat már álmodni sem mer szegény lány), és hogy nem is egy férfiban látja a megváltást, aki majd kiszabadítja (mint ahogy sokan látják a Hamupipőke-történeteket), hanem van egy hobbija, amit imád, és meg akarja valósítani az álmát, hogy abból élhessen, így felszabadítva saját magát. Ez egy igen jó üzenet. És nagyon jól kitalálták, hogy hogy tudta ezt megvalósítani.

Ami viszont nagyon nem tetszett, az az affektáló tündérkereszt„anya”. Az anyát nem tettem volna idézőjelbe, ha egy tényleges transznő lenne, aki nőnek is néz ki; róluk sokszor meg se lehet mondani, hogy nem annak születtek, illetve hogy mi van a lábuk között. De ez egy körszakállas fickó. Elfogadom a nembinárisokat is, de az elfogadás nem egyenlő a téves megnevezésekkel. Egy szándékosan férfi kinézetű (mert ha borotvált arca lenne, akkor nem tehetne róla, ha még úgy sem elég nőies, de ő nem is akar nőnek kinézni, hiszen meghagyta a körszakállát) embert nem fogok tudni keresztanyának hívni, ahhoz nőnek kéne kinéznie, függetlenül attól, hogy mi van az alsóneműjében, amit egy nagy ruha alatt úgyse látunk. Nem arról van szó, hogy ne lennék elfogadó az LMBTQ társadalommal. A transzneműeket ráadásul borzasztóan sajnálom, és teljesen megértem a szenvedésüket. Amit viszont soha nem tudok megérteni, az az affektálás, de hetero nőkben is minden épeszű utálja ezt a tulajdonságot. (Van az a nőtípus, aki ugyanígy affektál, sőt, biztos vagyok benne, hogy ezt eleve cisznemű nőktől tanulták el a transzok és bizonyos melegek, de ez senkinek nem áll jól, nemi dolgoktól függetlenül.)

Az viszont szuper üzenet, amit már a Jégvarázsban is láthattak a fiatalok tanulságként, hogy ha megismerkedünk valakivel, nem bölcs dolog rögtön összeházasodni vele. Nem kell ehhez rossz szándékúnak lennie, mint a Jégvarázsban Hansnak, anélkül is félre tud siklani sok kapcsolat. Hamupipőke nem azt mondta, hogy soha nem akar összeházasodni azzal, akit már most a Szerelmének hív (ami mutatja a tiszta szándékait), csak azt, hogy nem akarják elsietni a dolgot. Ugyanezt mondaná a gyerekének minden jó szülő, hogy ha eddig csak 3x találkoztál valakivel, nem kell rögtön összeházasodni vele. (Az eredeti történetbe illett a gyors házasság, mert neki nem is volt más választása az elnyomó otthonból való menekülésre. Ilyen értelemben a megmentését tényleg a herceg fejezte be azzal, hogy kiszabadította onnan. De ne feledjük, mégiscsak ő mentette meg saját magát, mert akárkit nem vett volna feleségül, csak egy ilyen jellemes lányt. És ezzel ő is megmentette a herceget, hogy nem egy aranyásó lány lett a felesége, hanem ő, aki tényleg nagyon jólelkű volt.)

Én azt sem látom hibának, hogy ő nem akarta megreformálni az egész királyságot, hanem csak meg akarta élni az álmát, mert ezzel is bőven tett a nőkért: példát mutatott, hogy így is lehet. A politikához amúgy sem értett, soha nem volt vele dolga, ráadásul az rányomta volna a bélyegét a herceggel való párkapcsolatára, ha ő akart volna döntéseket hozni a herceg helyett, vagy pedig mindenbe beleszólt volna. Ellenben a herceg húga egész életében arra készült, hogy hogyan reformálná meg a társadalmat, megoldva a problémákat, kész tervei voltak. Ez egy jó görbe tükre volt a társadalmunknak (ami szerencsére már nem ennyire ilyen, de néhol még igen), hogy egy nő lehet nagyon felkészült, intelligens, elszánt, mégis választhatják helyette a férfit, pusztán a neme miatt.

Ez a herceg legalábbis kicsit sem volt alkalmas az uralkodásra, semmihez nem értett, csak annyi volt az „érdeme” ilyen téren, hogy fiúnak született. Ami nem azt jelenti, hogy nem voltak más téren jó tulajdonságai, csak uralkodónak nem lett volna jó. Viszont a választottjával nagyon kedves volt, és nem akart ráerőltetni semmit. Ez is egy jó üzenet. Ahogy az is, hogy jó önreflexiója volt. Azt viszont sajnálom, hogy ilyen léhának írták meg a karakterét, nem elég jó példának, nem olyannak, akibe könnyen bele lehetne szeretni. Bár egy ilyen történetben, ahol mindenki másnak megvolt a szerepe, nem túl sok mozgástere volt a karakter kibontakoztatásának, de egy kicsivel jobbra még simán írhatták volna.

Szuper, hogy a király végül megváltozott, és hagyta, hogy a fia élje a saját életét, a lánya pedig beteljesíthesse a sorsát, amire egész életében készült. Ilyen értelemben Hamupipőke elég nagy változást hozott az egész birodalomba is. Ilyen persze nyilván csak a mesében van, de szép befejezés volt.