A legeredetibb, a maga nemében a legsziruposabb, szentimentálisan csöpögős – amely az átlag amerikai (egyúttal az egész világ) nézőközönsége előtt próbálja komolyan venni önmagát.
Számos filmben előfordult már – sajnálatos módon –, hogy a stílus nélküli készítők, vagyis a már-már betegesen vacak forgatókönyvet inspiráló producerek nem is annyira rejtett módon az amerikai függetlenség évfordulóját étoszként állítják az egyébként sokszor ezzel kapcsolatban teljesen közömbös nézők elé. Ha komolyabban belemerül az igényes néző a témába, bizonyosan ráébred, hogy amit állandóan ilyen magas piedesztálra emelnek a tengerentúlon, az nem volt több, mint egy technikai aktus – amelynek persze a közember szintjén rengeteg szerencsétlen áldozata volt.
Ami az ún. földönkívüli hatást illeti, sajnos szintén sablonos 'dramaturgiával' találkozhat a néző. A rossz lelkiismeret persze állandóan ellenséges indulatot feltételez az alkotók részéről, mindenesetre egyáltalán nem biztos, hogy egy idegen faj esetlegesen csakis gonosz lehet. A mindenféle kommunikáció nélküli azonnali pusztítás feltevése valószínűleg szintén a rossz belső hangokból eredeztethető. A maszkmesterek egyébiránt remek munkát végeztek, ihletett tehetségük a gonoszság megjelenítésére lélegzetelállító.
Néhány szó bizonyos momentummal kapcsolatban. Bár illeszkedik az egész film alapkoncepciójához, az irreális elemek száma egész egyszerűen elképzelhetetlen. Az érzelmi reakciók, a különböző társadalmi rangban lévő karakterek egymáshoz való viszonyulása, a teljes tudománytalanságról (melynek részletezése is nevetség tárgya) és bizonyos hitbéli meggyőződések szemérmetlen kihangsúlyozásáról már nem is szólva.
Az egész mozi tulajdonképpen óvodás színvonalú, nagyjából illeszkedik a készítő nemzet hagyományainak színvonalához, vagyis színvonaltalanságához. Otromba fércmű.
A legeredetibb, a maga nemében a legsziruposabb, szentimentálisan csöpögős – amely az átlag amerikai (egyúttal az egész világ) nézőközönsége előtt próbálja komolyan venni önmagát.
Számos filmben előfordult már – sajnálatos módon –, hogy a stílus nélküli készítők, vagyis a már-már betegesen vacak forgatókönyvet inspiráló producerek nem is annyira rejtett módon az amerikai függetlenség évfordulóját étoszként állítják az egyébként sokszor ezzel kapcsolatban teljesen közömbös nézők elé. Ha komolyabban belemerül az igényes néző a témába, bizonyosan ráébred, hogy amit állandóan ilyen magas piedesztálra emelnek a tengerentúlon, az nem volt több, mint egy technikai aktus – amelynek persze a közember szintjén rengeteg szerencsétlen áldozata volt.
Ami az ún. földönkívüli hatást illeti, sajnos szintén sablonos 'dramaturgiával' találkozhat a néző. A rossz lelkiismeret persze állandóan ellenséges indulatot feltételez az alkotók részéről, mindenesetre egyáltalán nem biztos, hogy egy idegen faj esetlegesen csakis gonosz lehet. A mindenféle kommunikáció nélküli azonnali pusztítás feltevése valószínűleg szintén a rossz belső hangokból eredeztethető. A maszkmesterek egyébiránt remek munkát végeztek, ihletett tehetségük a gonoszság megjelenítésére lélegzetelállító.
Néhány szó bizonyos momentummal kapcsolatban. Bár illeszkedik az egész film alapkoncepciójához, az irreális elemek száma egész egyszerűen elképzelhetetlen. Az érzelmi reakciók, a különböző társadalmi rangban lévő karakterek egymáshoz való viszonyulása, a teljes tudománytalanságról (melynek részletezése is nevetség tárgya) és bizonyos hitbéli meggyőződések szemérmetlen kihangsúlyozásáról már nem is szólva.
Az egész mozi tulajdonképpen óvodás színvonalú, nagyjából illeszkedik a készítő nemzet hagyományainak színvonalához, vagyis színvonaltalanságához. Otromba fércmű.