Valaki árulja már el nekem, mégis mi baja van Noénak az epilepsziásokkal?
Maga a film elég közepes munka. Noé próbál valami filmesszét megfogalmazni a nők helyzetéről a filmiparban, és a rendezők diktátori szerepéről néhány bevágott idézettel Fassbindertől, Dreyertől és Godard-tól, de őszintén szólva nem valami érdekfeszítő. Leszámítva talán az osztott képernyős megoldást, amit ugyan a tavaly Cannes-ban bemutatott Vortexben sokkal jobban kihasznált, de legalább valamennyire érdekes volt. Az utolsó negyedóra egy rémálom volt. Argentin barátunk mindig is szerette a fejfájdító stroboszkóp villogást, de amit itt csinált az már tényleg túlzás! Ezt én mondom, aki szerint a Visszafordíthatatlan hírhedt jelenete Monica Belluccival egy másodperccel sem volt hosszabb a kelleténél. Valószínűleg csak úgy fogunk a jövőben emlékezni erre a filmre, mint technikai felkészülésre Noé talán legjobb filmje, a Vortex előtt.
Valaki árulja már el nekem, mégis mi baja van Noénak az epilepsziásokkal? Maga a film elég közepes munka. Noé próbál valami filmesszét megfogalmazni a nők helyzetéről a filmiparban, és a rendezők diktátori szerepéről néhány bevágott idézettel Fassbindertől, Dreyertől és Godard-tól, de őszintén szólva nem valami érdekfeszítő. Leszámítva talán az osztott képernyős megoldást, amit ugyan a tavaly Cannes-ban bemutatott Vortexben sokkal jobban kihasznált, de legalább valamennyire érdekes volt. Az utolsó negyedóra egy rémálom volt. Argentin barátunk mindig is szerette a fejfájdító stroboszkóp villogást, de amit itt csinált az már tényleg túlzás! Ezt én mondom, aki szerint a Visszafordíthatatlan hírhedt jelenete Monica Belluccival egy másodperccel sem volt hosszabb a kelleténél. Valószínűleg csak úgy fogunk a jövőben emlékezni erre a filmre, mint technikai felkészülésre Noé talán legjobb filmje, a Vortex előtt.