Romain Gary francia író (Émile Ajar álnéven írt) lebilincselő regénye, az Előttem az élet rendhagyó történetet mesél egy el egy rendkívül hányatott sorsú, túl fiatalon túl sok rosszat megélt árva kisfiú, Momo szemszögéből. A nagy hatású, Goncourt-díjas regény 1975-ben jelent meg, és már 1977-ben készül belőle egy filmadaptáció Simone Signoret főszereplésével.
2020-ban Edoardo Ponti rendező elhozta az újabb adaptációt, az Előttem az élet új látásmódú, modernizált, olasz közegbe helyezett átirata. Edoardo Ponti leginkább arról híres, hogy az isteni Sophia Loren fia. Az alapanyag, Romain Gary regénye ugyan önmagában is méltó a figyelemre, de Ponti adaptációjának leginkább azért került a figyelem középpontjába, mert Madame Rosa szerepét nem más kapta, mint maga Sophia Loren, aki több mint egy évtizednyi kihagyás után tért vissza a filmezéshez.
Ponti rendezése csak nagy vonalakban követi a regényt, de annak mondanivalóját és letaglózó erejét változatlanul megőrizte.
A cselekmény Párizs kétes környéke helyett egy álmos olasz városka takaros lakónegyedében zajlik. A regényben és az 1977-es, Moshé Mizrahi-féle változatban Momo már kisbabakorában Madame Rosához kerül, és az évek során alakul ki közöttük az elszakíthatatlan anya-fia kötelék. Itt Momo, a 12 esztendős szenegáli árva Dr. Coen gyámsága alatt nevelkedik, ám a kiskamasz fiú enyhén szólva is kezelhetetlen. Az utolsó csepp a pohárban, mikor Momo a nyílt utcán kirabol egy törékeny idős hölgyet, Madame Rosát. Mivel Madame Rosa történetesen egy árvaházat tart fenn, ahol prostituáltak gyermekeiről gondoskodik fizetség fejében, ezért Dr. Coen Momót is a gondjaira bízza – busás honorárium ellenében.
Míg a könyvben és Moshé Mizrahi változatában Madame Rosa egy rosszabb fajta lelencházat, sőt, szó szerint „k*rvagyerek bömböldét” üzemeltet, addig Sophia Loren Madame Rosájának otthonánál el sem tudnánk képzelni békésebb, barátságosabb és otthonosabb helyet a gyerekek számára. Momóval együtt 3 gyermekről gondoskodik, mindhárman prostituáltak elhagyott gyermekei, és Madame Rosa maga is egykori prostituált, de ez a szál itt egyáltalán nem hangsúlyosan jelenik meg. Finom visszafogottság jellemzi a filmet, leginkább Momo minősíthetetlen viselkedésével feszegeti a határokat. A fiú a problémás gyerek prototípusa, aki nemcsak engedetlen, makacs és agresszív, hanem a drogok világába is túl korán kóstol bele: drogdílerként keresi a zsebpénzét. Mindezek ellenére mégis érezzük, hogy a kemény páncél mögött ő csupán egy kétségbeesett, az életben túl sokat csalódott, kapaszkodót kereső gyermek, akinek mindennél nagyobb szüksége van egy kis szeretetre és törődésre.
Madame Rosa és Momo kölcsönösen a hátuk közepére sem kívánják a másikat eleinte. Aztán nagyon lassan elindul közöttük valami, a két hánykolódó, traumatizált, sebzett lélek lassan közeledni kezd egymáshoz. Először csak egyfajta cinkosság alakul ki közöttük, ami végül Momo számára egy mindent meghatározó szövetséggé, egy életre szóló élménnyé válik, még ha oly rövid ideig tart is...
Egy viharos anya-fia kapcsolat finomra hangolt, szép és érzelmekben bővelkedő krónikája ez, melyen elolvadnak a szívek. Kettejük kapcsolata bizonyíték az egyetemes szeretet és egyetemes emberi értékek elévülhetetlensége mellett. Egymásra találnak, és többé nem számítanak a köztük lévő különbségek: kor, rassz, bőrszín, kultúra, nemzeti identitás, vallás (a '77-es filmben kicsit hangsúlyosabb a zsidó-muszlim ellentét, de Edoardo Ponti ezen kérdéskört jóval visszafogottabban ábrázolja).
Letargikus, mégis andalító hangulat, gyönyörű fényképezés és elemi erejű színészi alakítások jellemzik a filmet. Utóbbi nyilván nem véletlen, hiszen korunk egyik legnagyobb színészóriása, a filmezés történetének egyik legragyogóbb csillaga, az élő legenda, Sophia Loren látható a főszerepben. Ő az a színésznő, akit nem lehet eléggé méltatni, munkásságáról ódákat lehet zengeni, és csakis szuperlatívuszokban lehet emlegetni. A forgatás idején már a 86. életévében járva is uralja a képernyőt, és még mindig igazi díva. Mélabús tekintete, darabos mozgása, karizmája gondoskodik róla, hogy még sokáig emlékezzünk a demenciával küzdő, Auschwitz poklát megjárt, mégis méltóságteljes Madame Rosára.
És ebben tökéletes partnere mindössze második alkalommal kamera elé álló Ibrahima Gueye, aki érzékletesen alakítja a hamar felnőni kényszerülő, egyszerre koraérett és gyermekien hebrencs Momót.
Az Előttem az élet új kiadása egy visszafogott, líraibb elmesélése Romain Gary feledhetetlen történetének és szép óda az anya-fia szeretet erejéről, és nem utolsósorban egy szép leköszönés Sophia Loren számára, akit valószínűleg utolsó filmszerepében láthattunk, és innen visszatekintve közel 70 éves pályára, muszáj csodálattal adóznunk az olasz díva előtt.
74 Előttem az élet (2020)
Olaszország tengerpartján egy holokauszt-túlélő magához vesz egy 12 éves utcagyereket, aki nemrég kirabolta. több»
Szereplők: Sophia Loren, Renato Carpentieri, Babak Karimi, Francesco Cassano, Ibrahima Gueye
