Elég sok gondolat kavarog a fejemben ezzel a filmmel kapcsolatban.
Kezdjük legelőször egy szemrehányással. A film az első két percben egyből belecsapott a történet közepébe, amivel nem is mindig van baj, elvégre ez a kezdési forma igazán népszerű lett a mostani filmművészetben, de ezt nem minden sztori engedheti meg magának. Teljesen értelmetlen lett a kezdés, adott egy random férfi, aki legyilkol egy kisgyereket, miközben magára aggatja a harmadik totálisan ugyanolyan medált. Értem én, hogy valami izgalmas effekttel akartak nyitni, na de hol marad a történetfelvezetés, vagy bármi előzmény. Emiatt már az elején rengeteg nézőt veszíthettek.
A következő jelenetnél arra gondoltam, hogy végül ez is egy lesz a sok "tengerparton kialakult örök életre szóló románcot" feldolgozó filmek közül, de aztán végül is egész gyorsan folytatódott megint az alig 5 perce "felvezetett" menekülés, seb megjelenés, öldöklés. Azaz a néző megint tanácstalanul ülhetett a képernyő előtt és kérdezgethette magától, hogy ez meg mégis mi akar lenni. A helyzet a későbbiekben sem akart elfogadhatóbb lenni, a jelenetek egymás után csapongva érkeztek éles váltásokban, miközben pár elcsépelt és erőltetett érzelmi szálat akartak belevinni kényszerből, mert hát csak akkor viszik, ha van benne dráma is.
A szereplőgárda két részre volt bontható a szememben. Volt az a réteg, ahol jó volt a karakter, szerethető is, csak jobban ki lehetett volna dolgozni. És volt az a szint, aki szánalmas, bugyuta, és felejthető volt. És sajnos az utóbbiból volt több.
A történet összességében nem volt rossz, bár én még mindig azt vallom, ha már volt elég energiád arra, hogy megalkoss egy tök jó sztorit, akkor fektess elég energiát abba is, hogy normálisan kivitelezd. A sztori, de csak a sztori miatt jár neki a négy csillag.
Elég sok gondolat kavarog a fejemben ezzel a filmmel kapcsolatban. Kezdjük legelőször egy szemrehányással. A film az első két percben egyből belecsapott a történet közepébe, amivel nem is mindig van baj, elvégre ez a kezdési forma igazán népszerű lett a mostani filmművészetben, de ezt nem minden sztori engedheti meg magának. Teljesen értelmetlen lett a kezdés, adott egy random férfi, aki legyilkol egy kisgyereket, miközben magára aggatja a harmadik totálisan ugyanolyan medált. Értem én, hogy valami izgalmas effekttel akartak nyitni, na de hol marad a történetfelvezetés, vagy bármi előzmény. Emiatt már az elején rengeteg nézőt veszíthettek. A következő jelenetnél arra gondoltam, hogy végül ez is egy lesz a sok "tengerparton kialakult örök életre szóló románcot" feldolgozó filmek közül, de aztán végül is egész gyorsan folytatódott megint az alig 5 perce "felvezetett" menekülés, seb megjelenés, öldöklés. Azaz a néző megint tanácstalanul ülhetett a képernyő előtt és kérdezgethette magától, hogy ez meg mégis mi akar lenni. A helyzet a későbbiekben sem akart elfogadhatóbb lenni, a jelenetek egymás után csapongva érkeztek éles váltásokban, miközben pár elcsépelt és erőltetett érzelmi szálat akartak belevinni kényszerből, mert hát csak akkor viszik, ha van benne dráma is. A szereplőgárda két részre volt bontható a szememben. Volt az a réteg, ahol jó volt a karakter, szerethető is, csak jobban ki lehetett volna dolgozni. És volt az a szint, aki szánalmas, bugyuta, és felejthető volt. És sajnos az utóbbiból volt több. A történet összességében nem volt rossz, bár én még mindig azt vallom, ha már volt elég energiád arra, hogy megalkoss egy tök jó sztorit, akkor fektess elég energiát abba is, hogy normálisan kivitelezd. A sztori, de csak a sztori miatt jár neki a négy csillag.