Nem szoktam filmeken elérzékenyülni, de ezen, amikor a kis „Nudli” telefonon beszél az édesanyjával, meg a végén is óhatatlanul kijöttek a könnyeim. Annyira szeretetre méltó és szánni való az édesanya nélkül maradt kis legény palánta, hogy még a sziklákat is meg tudná ríkatni. Nagyon emlékezetes jelenet ahogy a felnőtteket megtanítja hogyan kell az evőpálcikákkal enni a kínai ételeket. Igazából ő történet főhőse, kiérdemelte, hogy a nevét is ideírjam: BaoQi Chen, bár a helyes transzliterációról nem vagyok meggyőződve. A felnőtt szereplők mind csak statiszták, közte egy számomra rettenetesen ellenszenves nő, a Miri nővérét alakító Gila. Negatív karakterek eljátszása nehéz, de ugyanakkor hálás feladat, ezt bizonyítja az is, hogy 2007-ben az őt alakító Anat Waxman nyerte el az Izraeli Filmakadémia Legjobb mellékszereplő díját. Nem sok izraeli filmet láttam, de ezt minden szempontból érdemes volt megnézni.
Nem szoktam filmeken elérzékenyülni, de ezen, amikor a kis „Nudli” telefonon beszél az édesanyjával, meg a végén is óhatatlanul kijöttek a könnyeim. Annyira szeretetre méltó és szánni való az édesanya nélkül maradt kis legény palánta, hogy még a sziklákat is meg tudná ríkatni. Nagyon emlékezetes jelenet ahogy a felnőtteket megtanítja hogyan kell az evőpálcikákkal enni a kínai ételeket. Igazából ő történet főhőse, kiérdemelte, hogy a nevét is ideírjam: BaoQi Chen, bár a helyes transzliterációról nem vagyok meggyőződve. A felnőtt szereplők mind csak statiszták, közte egy számomra rettenetesen ellenszenves nő, a Miri nővérét alakító Gila. Negatív karakterek eljátszása nehéz, de ugyanakkor hálás feladat, ezt bizonyítja az is, hogy 2007-ben az őt alakító Anat Waxman nyerte el az Izraeli Filmakadémia Legjobb mellékszereplő díját. Nem sok izraeli filmet láttam, de ezt minden szempontból érdemes volt megnézni.