Habár M. Night Shyamalan "csak" producerként és íróként vett részt a projektben, John Erick Dowdle rendezésén mégis érződik a semmivel össze nem téveszthető stílusa. Mostanában csinált kevésbé jó filmeket is, de én mégis nagyon kedvelem, mert a legegyszerűbb témákról is valami földöntúli hangulatot árasztva tud mesélni. Jelen esetben is egy rendkívül érdekes sztorit kapunk, ráadásul a kis költségvetés ellenére nagyon ott van a hangulat, ami azért is nagy szó, mert a film nagy része egy liftben játszódik. A színészi alakításokra nem lehet panasz, és már a főcím alatt is nyilvánvalóvá válik, hogy itt egy minőségi horrorkaland veszi éppen kezdetét. A fordított perspektíva nekem utalás a Tarot Akasztott ember lapjára, amely általában olyan bölcsülést jelez, ami után egy merőben más nézőpontból látja az ember az életét, és hát a filmvégi dupla csavar erősen erre asszociál, ráadásul a szereplők közül éppen az lesz az egyik kulcsfigura, akit felakasztanak. Nem az a fajta zsánerfilm, amiben literszámra ömlik a vér, inkább az intellektuális/misztikus vonalon mozog, és ezt jól ötvözi a hagyományos nyomozós filmekkel. Nincsenek felesleges mellékszálak, egyszerű, de hatásos, akár többször nézős is lehet.
Habár M. Night Shyamalan "csak" producerként és íróként vett részt a projektben, John Erick Dowdle rendezésén mégis érződik a semmivel össze nem téveszthető stílusa. Mostanában csinált kevésbé jó filmeket is, de én mégis nagyon kedvelem, mert a legegyszerűbb témákról is valami földöntúli hangulatot árasztva tud mesélni. Jelen esetben is egy rendkívül érdekes sztorit kapunk, ráadásul a kis költségvetés ellenére nagyon ott van a hangulat, ami azért is nagy szó, mert a film nagy része egy liftben játszódik. A színészi alakításokra nem lehet panasz, és már a főcím alatt is nyilvánvalóvá válik, hogy itt egy minőségi horrorkaland veszi éppen kezdetét. A fordított perspektíva nekem utalás a Tarot Akasztott ember lapjára, amely általában olyan bölcsülést jelez, ami után egy merőben más nézőpontból látja az ember az életét, és hát a filmvégi dupla csavar erősen erre asszociál, ráadásul a szereplők közül éppen az lesz az egyik kulcsfigura, akit felakasztanak. Nem az a fajta zsánerfilm, amiben literszámra ömlik a vér, inkább az intellektuális/misztikus vonalon mozog, és ezt jól ötvözi a hagyományos nyomozós filmekkel. Nincsenek felesleges mellékszálak, egyszerű, de hatásos, akár többször nézős is lehet.