Szerfelett nehéz véleményezni egy ilyen s hasonló nagyságrendű blockbuster mozit, különös tekintettel hitelességét illetően. Mivelhogy az első benyomás azt az érzetet kelti, hogy az alkotók inkább a történelmi tárgyszerűség, a makulátlan autentikus tárgyilagosság útján próbálnak járni. Az angolszász történetírás mindazonáltal meglehetősen visszafogott, mind tartalmi mondanivalóját, mind mennyiségét illetően. Senkit ne tévesszen meg az Encyclopedia Britannia vaskos kötetei – meg kell hagyni, hogy a középkorra vonatkozó históriás adatok némi kétséget hagynak maguk után.
Hasonlóakból kiindulva sokan felrótták a készítőknek a fekete-fehér álláspont kihegyezettségét, az átmenet nélküli ítéletformálást és az ebből fakadó érzelmi hullámkeltést. A hősiesség, a bátorság és az elszántság rettenthetetlen dallamai néha elszállnak a holnap fuvallatain.
A drámai vonalvezetés mindemellett szophoklészi babérokra tör, s igaz ami igaz, az átélés mélységét nem csupán a kardok csattogása és a csatakiáltások szemléltetik. A karakterek rendszerint a legkiválóbb és legodaillőbb színészekben találták meg önmagukat, akik még a legapróbb nüanszoknak is jelzésértéket tulajdonítottak. A rendező-főszereplő mellett ilyenformán kiváltképp kiemelkedő volt Edward király, a megszeppent, de hamar magára talált walesi hercegnő, Wallace ír barátja, valamint gyerekkori barátjának apja. A történet csattanójára esetleg még annyi rezümé, hogy az angolok nagy általánosságban nem kerítettek ekkora nemes hátsót a dolgoknak – talán.
Tipikus hollywoodizmusok: a gyerekkori barátok felnőttkénti patetikus egymásra találása. Hasonlóan a gyermekkori szerelmeké. A főhős által ki nem számítható árulások és megcsalások.
Szerfelett nehéz véleményezni egy ilyen s hasonló nagyságrendű blockbuster mozit, különös tekintettel hitelességét illetően. Mivelhogy az első benyomás azt az érzetet kelti, hogy az alkotók inkább a történelmi tárgyszerűség, a makulátlan autentikus tárgyilagosság útján próbálnak járni. Az angolszász történetírás mindazonáltal meglehetősen visszafogott, mind tartalmi mondanivalóját, mind mennyiségét illetően. Senkit ne tévesszen meg az Encyclopedia Britannia vaskos kötetei – meg kell hagyni, hogy a középkorra vonatkozó históriás adatok némi kétséget hagynak maguk után.
Hasonlóakból kiindulva sokan felrótták a készítőknek a fekete-fehér álláspont kihegyezettségét, az átmenet nélküli ítéletformálást és az ebből fakadó érzelmi hullámkeltést. A hősiesség, a bátorság és az elszántság rettenthetetlen dallamai néha elszállnak a holnap fuvallatain.
A drámai vonalvezetés mindemellett szophoklészi babérokra tör, s igaz ami igaz, az átélés mélységét nem csupán a kardok csattogása és a csatakiáltások szemléltetik. A karakterek rendszerint a legkiválóbb és legodaillőbb színészekben találták meg önmagukat, akik még a legapróbb nüanszoknak is jelzésértéket tulajdonítottak. A rendező-főszereplő mellett ilyenformán kiváltképp kiemelkedő volt Edward király, a megszeppent, de hamar magára talált walesi hercegnő, Wallace ír barátja, valamint gyerekkori barátjának apja. A történet csattanójára esetleg még annyi rezümé, hogy az angolok nagy általánosságban nem kerítettek ekkora nemes hátsót a dolgoknak – talán.
Tipikus hollywoodizmusok: a gyerekkori barátok felnőttkénti patetikus egymásra találása. Hasonlóan a gyermekkori szerelmeké. A főhős által ki nem számítható árulások és megcsalások.