Pedro Almodóvar 1991-es alkotása, a Tűsarok (Tacones lejanos, az eredeti címe) egy érzelmektől túlfűtött, vizuálisan lehengerlő melodráma, amely a spanyol mester legszebb hagyományait követi. A filmet a feleségemmel együtt néztük, és bár alapvetően súlyos témákat boncolgat, olykor-olykor jókat nevettünk rajta a rendezőre jellemző abszurd humor miatt. A történet tengelyében egy végletesen feszült anya-lánya kapcsolat áll, amelyet évtizedes sérelmek, egy bosszúházasságon kívüli viszony és elfojtott vágyak mérgeznek. A cselekményt egy váratlan gyilkosság mozdítja ki a holtpontról, ahol a bűnügyi szál csupán keretként szolgál a mélyebb lélektani elemzéshez. A Ryuichi Sakamoto által komponált melankolikus zene tökéletesen festi alá a fojtogató atmoszférát. Bár a stáblistán olyan nevek tűnnek fel, mint Javier Bardem, Santiago Segura vagy a zseniális Victoria Abril, a karakterek sorsa – legyen szó egy titokzatos író figurájáról, egy lojális titkár szerepéről vagy egy sokat látott prostituált sorsáról – mind egy irányba mutat: a megváltás felé. A filmben a csábítás és a fenyegetés kéz a kézben jár, a jelenetek pedig néha egy elegáns iskola falai között, máskor a társadalom peremén játszódnak. A finálé során őszintén sírtunk, mégis úgy érezzük, ez egy tipikus egyszernézős, vígjátékelemekkel tűzdelt dráma, amely maradandó, de nehéz élmény. Nálam 5/5 csillag
Pedro Almodóvar 1991-es alkotása, a Tűsarok (Tacones lejanos, az eredeti címe) egy érzelmektől túlfűtött, vizuálisan lehengerlő melodráma, amely a spanyol mester legszebb hagyományait követi. A filmet a feleségemmel együtt néztük, és bár alapvetően súlyos témákat boncolgat, olykor-olykor jókat nevettünk rajta a rendezőre jellemző abszurd humor miatt. A történet tengelyében egy végletesen feszült anya-lánya kapcsolat áll, amelyet évtizedes sérelmek, egy bosszúházasságon kívüli viszony és elfojtott vágyak mérgeznek. A cselekményt egy váratlan gyilkosság mozdítja ki a holtpontról, ahol a bűnügyi szál csupán keretként szolgál a mélyebb lélektani elemzéshez. A Ryuichi Sakamoto által komponált melankolikus zene tökéletesen festi alá a fojtogató atmoszférát. Bár a stáblistán olyan nevek tűnnek fel, mint Javier Bardem, Santiago Segura vagy a zseniális Victoria Abril, a karakterek sorsa – legyen szó egy titokzatos író figurájáról, egy lojális titkár szerepéről vagy egy sokat látott prostituált sorsáról – mind egy irányba mutat: a megváltás felé. A filmben a csábítás és a fenyegetés kéz a kézben jár, a jelenetek pedig néha egy elegáns iskola falai között, máskor a társadalom peremén játszódnak. A finálé során őszintén sírtunk, mégis úgy érezzük, ez egy tipikus egyszernézős, vígjátékelemekkel tűzdelt dráma, amely maradandó, de nehéz élmény. Nálam 5/5 csillag