Vannak filmek, amelyek időtálló klasszikusokként élnek az emlékezetünkben, és vannak olyanok, amelyek inkább csak a korszakukban működtek igazán. A Krokodil Dundee valahol a kettő között mozog – egy laza, könnyed akció-vígjáték, ami a maga idejében hatalmas siker volt, de ma már inkább egy kellemes nosztalgiahullám, mintsem kihagyhatatlan mestermű. A sztori egyszerű, de működik: egy amerikai újságírónő (Sue) Ausztráliába utazik, hogy megismerkedjen a vadon hírhedt fenegyerekével, Mick „Krokodil” Dundee-val, akit mindenki félig legendás vademberként ismer. A film első fele az ausztrál Outback poros, kietlen világában játszódik, ahol Dundee úgy mozog, mint egy született túlélő – krokodilokat győz le, kengurukkal haverkodik, és lazán vágja át magát az őserdőn. Majd a második felvonásban a szereplők New Yorkba utaznak, ahol Mick egyszerű, ösztönös világlátása szembe kerül a nagyvárosi modernséggel. És itt kezdődnek a problémák. Mert bár Paul Hogan (aki nemcsak a főszereplő, de a film írója is) hozza a laza, karizmatikus figurát, a történet második fele egyre inkább elveszíti a lendületét. Az ausztrál vadon egzotikussága után New York nem tud elég izgalmas díszlet lenni, és a poénok is egyre kiszámíthatóbbak lesznek. Viszont vannak benne ikonikus jelenetek: „Ez nem kés… EZ egy kés!” – na, ez a pillanat tényleg beégett a popkultúrába. Ugyanakkor a film humora és stílusa nagyon a '80-as évekre van szabva, és mai szemmel sokszor kicsit elavultnak, sőt néha kínosnak is hat.
Vannak filmek, amelyek időtálló klasszikusokként élnek az emlékezetünkben, és vannak olyanok, amelyek inkább csak a korszakukban működtek igazán. A Krokodil Dundee valahol a kettő között mozog – egy laza, könnyed akció-vígjáték, ami a maga idejében hatalmas siker volt, de ma már inkább egy kellemes nosztalgiahullám, mintsem kihagyhatatlan mestermű. A sztori egyszerű, de működik: egy amerikai újságírónő (Sue) Ausztráliába utazik, hogy megismerkedjen a vadon hírhedt fenegyerekével, Mick „Krokodil” Dundee-val, akit mindenki félig legendás vademberként ismer. A film első fele az ausztrál Outback poros, kietlen világában játszódik, ahol Dundee úgy mozog, mint egy született túlélő – krokodilokat győz le, kengurukkal haverkodik, és lazán vágja át magát az őserdőn. Majd a második felvonásban a szereplők New Yorkba utaznak, ahol Mick egyszerű, ösztönös világlátása szembe kerül a nagyvárosi modernséggel. És itt kezdődnek a problémák. Mert bár Paul Hogan (aki nemcsak a főszereplő, de a film írója is) hozza a laza, karizmatikus figurát, a történet második fele egyre inkább elveszíti a lendületét. Az ausztrál vadon egzotikussága után New York nem tud elég izgalmas díszlet lenni, és a poénok is egyre kiszámíthatóbbak lesznek. Viszont vannak benne ikonikus jelenetek: „Ez nem kés… EZ egy kés!” – na, ez a pillanat tényleg beégett a popkultúrába. Ugyanakkor a film humora és stílusa nagyon a '80-as évekre van szabva, és mai szemmel sokszor kicsit elavultnak, sőt néha kínosnak is hat.