Gyerekként is nagy kedvencem volt, de most is megnézném, ha úgy alakulna. Egy újabb pompás Disney mese, aminek nagyszerű betétdalai vannak, és egészen sok oldalú mesét sikerült alkotnia a Chris Buck és Kevin Lima párosnak. Nagyszerűen rajzolták meg, és az állatvilág bemutatására is odafigyeltek, valamint a gorillák szokásait is szépen vászonra vitték. A Disney régimódi hagyományai itt még nagyon érezhetők voltak, hiszen a hullámvasút-szerű hangulat jól jellemezte a mese történéseinek kiélezett viszontagságait. Borzalmas, szomorú kezdés után (Tarzan szülei elvesztésére gondolok) jött a karakterekkel való megismerkedés, aztán újabb bonyodalmak alakultak ki, és egy újabb drámai jelenet érkezett (gorilla vezér Kerchak halála) a vége fele haladtával, majd egy csodás befejezés, ahogyan azt megszokhatta a néző. Persze a sok drámai pillanat mellett azért volt bőven poénokból és vicces jelenetsorokból, ami jól kavarta a cselekményt, egészen változatossá tette azt. Egy meséhez képest eléggé jól kivehető volt a karakterek fejlődése és sokoldalúságuk is. Hiszen ott volt példaként Kerchak, aki nagyon ellenszenves volt az elején, aztán egyre szimpatikusabb lett a nézők számára, vagy éppen Jane karakterét is ide lehetne sorolni. Ugyanis amilyen elutasító volt az elején, úgy kezdett el felnőni az egész történethez, és adta át magát fokozatosan a dzsungelnek. Összességében egy pörgős és jó humorral megáldott, szépen megrajzolt mese lett belőle, tele érzelmekkel és drámával.
Gyerekként is nagy kedvencem volt, de most is megnézném, ha úgy alakulna. Egy újabb pompás Disney mese, aminek nagyszerű betétdalai vannak, és egészen sok oldalú mesét sikerült alkotnia a Chris Buck és Kevin Lima párosnak. Nagyszerűen rajzolták meg, és az állatvilág bemutatására is odafigyeltek, valamint a gorillák szokásait is szépen vászonra vitték. A Disney régimódi hagyományai itt még nagyon érezhetők voltak, hiszen a hullámvasút-szerű hangulat jól jellemezte a mese történéseinek kiélezett viszontagságait. Borzalmas, szomorú kezdés után (Tarzan szülei elvesztésére gondolok) jött a karakterekkel való megismerkedés, aztán újabb bonyodalmak alakultak ki, és egy újabb drámai jelenet érkezett (gorilla vezér Kerchak halála) a vége fele haladtával, majd egy csodás befejezés, ahogyan azt megszokhatta a néző. Persze a sok drámai pillanat mellett azért volt bőven poénokból és vicces jelenetsorokból, ami jól kavarta a cselekményt, egészen változatossá tette azt. Egy meséhez képest eléggé jól kivehető volt a karakterek fejlődése és sokoldalúságuk is. Hiszen ott volt példaként Kerchak, aki nagyon ellenszenves volt az elején, aztán egyre szimpatikusabb lett a nézők számára, vagy éppen Jane karakterét is ide lehetne sorolni. Ugyanis amilyen elutasító volt az elején, úgy kezdett el felnőni az egész történethez, és adta át magát fokozatosan a dzsungelnek. Összességében egy pörgős és jó humorral megáldott, szépen megrajzolt mese lett belőle, tele érzelmekkel és drámával.