A fantasztikusan kreatívan magyarosított című, a hollywoodi új hullám kezdetén született, de még a régi öregek kezei közt nevelődött mű az igazán nem tipikus serdülőkor egyik legszebb drámája. Érdemes bárkinek belekezdenie, mert igazán szórakoztató, minden korosztály számára tartalmaz meglepő bölcsességeket, nagy rádöbbenéseket és soha nem hallott helyzetkomikumokat.
Főszereplőnk – aki fiatalkori visszaemlékezéseit is narrálja – nagyon is komoly gondolkodásához hűen nagyon is komoly partnert választ, ugyanakkor a könnyed testi örömöket képes más forrásból is táplálni, persze átmenetileg.
Talán a mű egyik legeklatánsabb drámai konzekvenciája (melyet csak utólag érdemes latba vetni), Dorothy erkölcsi mibenléte. Bár menyasszony, s nem is túlságosan érett, sőt mi több sziporkázóan cserfes, újdonsült csodálója nem is annyira észrevehetetlen érzelmi közeledését naiv mit sem sejtéssel konstatálva, annak lelkesedését állandóan hevíti. A fiatal fiú érzelmileg hamar túlnő a kortársai hagyományos emocionális világán, olyannyira, hogy gyerekes kirohanásaikat megelégelve még inkább bezárkózik. A feszültség csúcspontján, a forgatókönyvíró az antik istenektől ellesett körmönfont leleményességgel fonják a történet szálait, melyben a tragikum és a szenvedélyes, sóvárgó áhítat karöltve küzd egymással a szentimentalizmus csataterén.
Ilyen módon régi vágású és magános vagy férjtelen nőktől ne is várjon más reakciót egyikük sem, mint a kétes ajakmozdulatot és a lekicsinylő tekintetet. Mindazonáltal ennyi év távlatából a mai néző már csak csodálattal vegyes áhítatban törhet ki, visszasírva a régi kamaszok legszebb nyarait, amelyekben már igen kevés része lehet a mai fiataloknak.
A fantasztikusan kreatívan magyarosított című, a hollywoodi új hullám kezdetén született, de még a régi öregek kezei közt nevelődött mű az igazán nem tipikus serdülőkor egyik legszebb drámája. Érdemes bárkinek belekezdenie, mert igazán szórakoztató, minden korosztály számára tartalmaz meglepő bölcsességeket, nagy rádöbbenéseket és soha nem hallott helyzetkomikumokat.
Főszereplőnk – aki fiatalkori visszaemlékezéseit is narrálja – nagyon is komoly gondolkodásához hűen nagyon is komoly partnert választ, ugyanakkor a könnyed testi örömöket képes más forrásból is táplálni, persze átmenetileg.
Talán a mű egyik legeklatánsabb drámai konzekvenciája (melyet csak utólag érdemes latba vetni), Dorothy erkölcsi mibenléte. Bár menyasszony, s nem is túlságosan érett, sőt mi több sziporkázóan cserfes, újdonsült csodálója nem is annyira észrevehetetlen érzelmi közeledését naiv mit sem sejtéssel konstatálva, annak lelkesedését állandóan hevíti. A fiatal fiú érzelmileg hamar túlnő a kortársai hagyományos emocionális világán, olyannyira, hogy gyerekes kirohanásaikat megelégelve még inkább bezárkózik. A feszültség csúcspontján, a forgatókönyvíró az antik istenektől ellesett körmönfont leleményességgel fonják a történet szálait, melyben a tragikum és a szenvedélyes, sóvárgó áhítat karöltve küzd egymással a szentimentalizmus csataterén.
Ilyen módon régi vágású és magános vagy férjtelen nőktől ne is várjon más reakciót egyikük sem, mint a kétes ajakmozdulatot és a lekicsinylő tekintetet. Mindazonáltal ennyi év távlatából a mai néző már csak csodálattal vegyes áhítatban törhet ki, visszasírva a régi kamaszok legszebb nyarait, amelyekben már igen kevés része lehet a mai fiataloknak.