Kemény spagetti western, amelyben Bud Spencer és Terence Hill első közös, művésznevükön jegyzett filmjüket láthatjuk, de ez még nem az általuk később fémjelzett humoros, pofozkodós stílus. A film sötét, komor hangulatot áraszt, erőszakos, feszültséggel teli jelenetekkel, a cselekmény szikár, ugyanakkor csavarokban gazdag, ahol a karakterek, főként Hill mogorva antihőse és Spencer csendes izomembere, némileg idegenek saját későbbi archetípusuktól, de mindketten jól hozzák a szerepet, Frank Wolff kiváló gonosz. A színészi játék korrekt, noha a páros közötti későbbi kémiának még csak az előszelét érezni. A forgatókönyv határozott, a rendezés atmoszférateremtése erős, Carlo Rustichelli zenéje telitalálat, de időnként érződik a főhős fásultsága és a műfaji formanyelv szigorúsága. Objektíven nézve igényes western, szubjektíven viszont hiányzik belőle a későbbi Spencer–Hill életvidámság, így főként a spagettiwestern-rajongóknak ajánlott.
Kemény spagetti western, amelyben Bud Spencer és Terence Hill első közös, művésznevükön jegyzett filmjüket láthatjuk, de ez még nem az általuk később fémjelzett humoros, pofozkodós stílus. A film sötét, komor hangulatot áraszt, erőszakos, feszültséggel teli jelenetekkel, a cselekmény szikár, ugyanakkor csavarokban gazdag, ahol a karakterek, főként Hill mogorva antihőse és Spencer csendes izomembere, némileg idegenek saját későbbi archetípusuktól, de mindketten jól hozzák a szerepet, Frank Wolff kiváló gonosz. A színészi játék korrekt, noha a páros közötti későbbi kémiának még csak az előszelét érezni. A forgatókönyv határozott, a rendezés atmoszférateremtése erős, Carlo Rustichelli zenéje telitalálat, de időnként érződik a főhős fásultsága és a műfaji formanyelv szigorúsága. Objektíven nézve igényes western, szubjektíven viszont hiányzik belőle a későbbi Spencer–Hill életvidámság, így főként a spagettiwestern-rajongóknak ajánlott.