Ez egy nyomasztó hangulatú film. A főhős szenvedése és kiszolgáltatottsága érezhető végig, ezzel úgymond elérték a "művészi hatást". Viszont a fickó erőltetett sajnáltatása már túl sok volt. A forgatókönyvírónak egyébként nem lehetnek idegenek a nehéz drogok, mert a több ellentmondás után a vége is egy melléfogás, és itt nem kell sem a fizika, sem a teológia doktorának lenni. Még utalás sincs arra (itt jön a drog), hogy hogyan is működik az egész rendszer. Arról volt szó ugyanis, hogy egy már elhunyt ember testébe tudják visszaküldeni a lelkét, aki pedig a végén nem hal meg, viszont hová lett az illető ember lelke? ("Hová lett Daemon Hill???) Valamint az SMS dolog is a végén; akkor megtörtént a dolog vagy nem, vagy mi is történt valójában? A színészek eljátszották, ami meg volt nekik írva, és érdekességként: a film közepéig azt hittem, Joshi Barath köszön vissza a képernyőről. :)
Ez egy nyomasztó hangulatú film. A főhős szenvedése és kiszolgáltatottsága érezhető végig, ezzel úgymond elérték a "művészi hatást". Viszont a fickó erőltetett sajnáltatása már túl sok volt. A forgatókönyvírónak egyébként nem lehetnek idegenek a nehéz drogok, mert a több ellentmondás után a vége is egy melléfogás, és itt nem kell sem a fizika, sem a teológia doktorának lenni. Még utalás sincs arra (itt jön a drog), hogy hogyan is működik az egész rendszer. Arról volt szó ugyanis, hogy egy már elhunyt ember testébe tudják visszaküldeni a lelkét, aki pedig a végén nem hal meg, viszont hová lett az illető ember lelke? ("Hová lett Daemon Hill???) Valamint az SMS dolog is a végén; akkor megtörtént a dolog vagy nem, vagy mi is történt valójában? A színészek eljátszották, ami meg volt nekik írva, és érdekességként: a film közepéig azt hittem, Joshi Barath köszön vissza a képernyőről. :)