A Kasi Lemmons rendezésében készült I Wanna Dance With Somebody – A Whitney Houston-film egy monumentális, érzelmekkel teli kaland a popzene világában, amely az isteni hang felemelkedését és tragikus hanyatlását hivatott bemutatni. Anthony McCarten forgatókönyvíró, aki már a Bohém rapszódiával is bizonyította szakértelmét, ezúttal is egy igaz történet alapján nyugvó, feszült narratívát szőtt. A látványos koncertjelenetek és a lebilincselő éneklés közepette Naomi Ackie döbbenetes erővel kelti életre a dívát, míg Stanley Tucci és Clarke Peters játéka mélységet ad a családi és szakmai drámának. A film átível az aranykoron, megidézve a 1990-es évek csillogását, majd a 2000-es évek viharos időszakát, egészen a 2010-es évek hajnaláig, amikor a ragyogást végleg elnyelte az árnyék. A történet kendőzetlen őszinteséggel mutatja be, hogyan használták ki tehetségét a környezetében élők, miközben ő maga a démonaival viaskodott. Megrázó látni, ahogy a világ kedvencéből egy széteső, heroinfüggő asszony vált, aki a bulvár címlapjain már csak mint elhízott, kövér drogos lett gúnycélpont. Ez a méltatlan életpálya-befejezés szívszorító kontrasztban áll Chanda Dancy emelkedett zenéjével és a kezdeti ártatlansággal. Bár az IMDb értékelés 6.6/10 egy korrekt, de talán szigorú kritikai visszhangot tükröz, a film mégis méltó mementó egy olyan ikonnak, akinek a hangja örökké velünk marad. Nálam 5/4 csillag
A Kasi Lemmons rendezésében készült I Wanna Dance With Somebody – A Whitney Houston-film egy monumentális, érzelmekkel teli kaland a popzene világában, amely az isteni hang felemelkedését és tragikus hanyatlását hivatott bemutatni. Anthony McCarten forgatókönyvíró, aki már a Bohém rapszódiával is bizonyította szakértelmét, ezúttal is egy igaz történet alapján nyugvó, feszült narratívát szőtt. A látványos koncertjelenetek és a lebilincselő éneklés közepette Naomi Ackie döbbenetes erővel kelti életre a dívát, míg Stanley Tucci és Clarke Peters játéka mélységet ad a családi és szakmai drámának. A film átível az aranykoron, megidézve a 1990-es évek csillogását, majd a 2000-es évek viharos időszakát, egészen a 2010-es évek hajnaláig, amikor a ragyogást végleg elnyelte az árnyék. A történet kendőzetlen őszinteséggel mutatja be, hogyan használták ki tehetségét a környezetében élők, miközben ő maga a démonaival viaskodott. Megrázó látni, ahogy a világ kedvencéből egy széteső, heroinfüggő asszony vált, aki a bulvár címlapjain már csak mint elhízott, kövér drogos lett gúnycélpont. Ez a méltatlan életpálya-befejezés szívszorító kontrasztban áll Chanda Dancy emelkedett zenéjével és a kezdeti ártatlansággal. Bár az IMDb értékelés 6.6/10 egy korrekt, de talán szigorú kritikai visszhangot tükröz, a film mégis méltó mementó egy olyan ikonnak, akinek a hangja örökké velünk marad. Nálam 5/4 csillag