Az Oppenheimer több sebből vérzik: nem csak bődületesen hosszú és unalmas (főleg az első két óra), de a karakterek többsége sincs kidolgozva, a néző semmiféle szimpátiát, érdeklődést nem táplál irányukba. Akad a filmben egy-két jobb, intenzívebb szegmens (az utolsó fél óra), de összességében nem csak a forgatókönyv száraz és sokszor élvezhetetlen, de Christopher Nolan rendezése is a történelmi háttér kizárólagos bemutatását tűzi ki célul, olyan „hello, vegyetek már komolyan, én is tudok erős drámát rendezni” alapon, mindeközben elfelejt szórakoztatni vagy hús-vér emberi alakokat megjeleníteni a színen.
Az Oppenheimer több sebből vérzik: nem csak bődületesen hosszú és unalmas (főleg az első két óra), de a karakterek többsége sincs kidolgozva, a néző semmiféle szimpátiát, érdeklődést nem táplál irányukba. Akad a filmben egy-két jobb, intenzívebb szegmens (az utolsó fél óra), de összességében nem csak a forgatókönyv száraz és sokszor élvezhetetlen, de Christopher Nolan rendezése is a történelmi háttér kizárólagos bemutatását tűzi ki célul, olyan „hello, vegyetek már komolyan, én is tudok erős drámát rendezni” alapon, mindeközben elfelejt szórakoztatni vagy hús-vér emberi alakokat megjeleníteni a színen.