Minisorozat egy klasszikus Verne-adaptáció, amely látványos, de néha túlságosan elnyújtott kalanddal várja a nézőket. A stílusa tipikus tévéfilm-hangulatot áraszt, vizuálisan közepes, helyenként olcsóbb effektekkel, ám a föld alatti világ festői, időnként meseszerű látványt nyújt. A cselekmény eleinte izgalmas, hű a könyvhöz, de a második felére sablonos törzsi klisékre fut ki, elveszítve a kezdeti felfedezői varázst és az eredeti történet fókuszát. A karakterek közül Theodore és Jonas Lytton, valamint Alice Hastings és Casper Hastings mind hoznak fejlődést, de a motivációik gyakran felszínesek, klisés fordulatokban merülnek ki. A színészi játék korrekt, Treat Williams magabiztosan vezeti a sztorit, Jeremy London és Bryan Brown azonban kevésbé emlékezetes, az érzelmi szálak kissé erőtlenek. A forgatókönyv és a rendezés kompetens, de nem kiemelkedő: George Miller munkája inkább biztos kézzel, mint újító gondolatokkal viszi végig a történetet, a párbeszédek gyakran súlytalanok, a ritmus pedig helyenként vontatott. Objektív oldalról korrekt, de felejthető adaptáció: vizuális, családi kaland, kevés mélységgel; szubjektíven túl hosszú, hiányzik a valódi feszültség. Az ajánlott célközönség Jules Verne-rajongók, nagyobb gyerekek és családok, akik egy hétvégi, egyszerű kalandfilmre vágynak, de a felnőtt nézők izgalmasabb történetre számítanak.
Minisorozat egy klasszikus Verne-adaptáció, amely látványos, de néha túlságosan elnyújtott kalanddal várja a nézőket. A stílusa tipikus tévéfilm-hangulatot áraszt, vizuálisan közepes, helyenként olcsóbb effektekkel, ám a föld alatti világ festői, időnként meseszerű látványt nyújt. A cselekmény eleinte izgalmas, hű a könyvhöz, de a második felére sablonos törzsi klisékre fut ki, elveszítve a kezdeti felfedezői varázst és az eredeti történet fókuszát. A karakterek közül Theodore és Jonas Lytton, valamint Alice Hastings és Casper Hastings mind hoznak fejlődést, de a motivációik gyakran felszínesek, klisés fordulatokban merülnek ki. A színészi játék korrekt, Treat Williams magabiztosan vezeti a sztorit, Jeremy London és Bryan Brown azonban kevésbé emlékezetes, az érzelmi szálak kissé erőtlenek. A forgatókönyv és a rendezés kompetens, de nem kiemelkedő: George Miller munkája inkább biztos kézzel, mint újító gondolatokkal viszi végig a történetet, a párbeszédek gyakran súlytalanok, a ritmus pedig helyenként vontatott. Objektív oldalról korrekt, de felejthető adaptáció: vizuális, családi kaland, kevés mélységgel; szubjektíven túl hosszú, hiányzik a valódi feszültség. Az ajánlott célközönség Jules Verne-rajongók, nagyobb gyerekek és családok, akik egy hétvégi, egyszerű kalandfilmre vágynak, de a felnőtt nézők izgalmasabb történetre számítanak.