Hiába Disney, hiába látványos, az Óz, a hatalmas – túlzással, igaz, de – egy fércmű. Vegyük azt, hogy volt egyszer egy ma már klasszikusnak számító alapmű, és annak igyekeztek egy „folytatást”, illetve ebben az esetben egy eredetsztorit adni. Ez azonban nem igazán sikerült. A látványra fordított energia és pénz egyértelmű, de a színészi alakítások vagy egyáltalán a színészek kiválasztása már sokadrangú szempont lehetett. Ha a fene fenét eszik is, nem igazán vágom, hogy miért pont James Franco, vagy egyáltalán miért Mila Kunis. Egy biztos: látványban ott van. Magyar szinkronnal nem elviselhetetlen. De nem gondolom, hogy amolyan totálisan többször is megnézhető film volna. (Valószínűleg Walt Disney – aki a Hófehérke és a hét törpe sikerein felbuzdulva már akkoriban meg akarta filmesíteni Óz történetét, de csak 1957-ben sikerült a filmjogokat megszereznie – nem így képzelte el a történet jövőjét.) Egyébként a ma már legendás Óz, a csodák csodája (1937, Judy Garland főszereplésével) nem igazán nyerte el az író tetszését. Vajon mit a szólna akkor ehhez a filmhez? Amikor a 2013-as Óz története felvetődött, már sok évtized telt el Walt Disney egyik nagy álma óta. Ha pedig netán olyan érzésed van, hogy az Óz, a hatalmas látványvilága ismerős, az bizony nem csoda! A díszletet, a jelmezeket, az egész látványvilágot különböző Disney mesék ihlették. Hófehérke, Bambi, Hamupipőke példának okáért. De ne hallgass rám! Nézd meg, és majd megítéled magad! Szóval filmre fel, és jó szórakozást!
Hiába Disney, hiába látványos, az Óz, a hatalmas – túlzással, igaz, de – egy fércmű. Vegyük azt, hogy volt egyszer egy ma már klasszikusnak számító alapmű, és annak igyekeztek egy „folytatást”, illetve ebben az esetben egy eredetsztorit adni. Ez azonban nem igazán sikerült. A látványra fordított energia és pénz egyértelmű, de a színészi alakítások vagy egyáltalán a színészek kiválasztása már sokadrangú szempont lehetett. Ha a fene fenét eszik is, nem igazán vágom, hogy miért pont James Franco, vagy egyáltalán miért Mila Kunis. Egy biztos: látványban ott van. Magyar szinkronnal nem elviselhetetlen. De nem gondolom, hogy amolyan totálisan többször is megnézhető film volna. (Valószínűleg Walt Disney – aki a Hófehérke és a hét törpe sikerein felbuzdulva már akkoriban meg akarta filmesíteni Óz történetét, de csak 1957-ben sikerült a filmjogokat megszereznie – nem így képzelte el a történet jövőjét.) Egyébként a ma már legendás Óz, a csodák csodája (1937, Judy Garland főszereplésével) nem igazán nyerte el az író tetszését. Vajon mit a szólna akkor ehhez a filmhez? Amikor a 2013-as Óz története felvetődött, már sok évtized telt el Walt Disney egyik nagy álma óta. Ha pedig netán olyan érzésed van, hogy az Óz, a hatalmas látványvilága ismerős, az bizony nem csoda! A díszletet, a jelmezeket, az egész látványvilágot különböző Disney mesék ihlették. Hófehérke, Bambi, Hamupipőke példának okáért. De ne hallgass rám! Nézd meg, és majd megítéled magad! Szóval filmre fel, és jó szórakozást!