Számomra A dohányzóasztal egy rendkívül megterhelő, de erőteljes filmélmény volt. Nem szórakoztatni akar, és nem is lehet úgy nézni: a csecsemő halála olyan súlyú esemény, ami az egész történetet meghatározza, és végig ott feszül a levegőben. A film nyers, minden érzelmet teljes erővel átad, és a pánik, a bénultság, a feszültség szinte rám tapadt, miközben néztem. A helyzet abszurditása számomra nem könnyedséget, hanem még nagyobb realitást adott a tragédiának — azt éreztem, hogy pont ettől lesz annyira arconcsapóan valóságos az egész. Összességében a film számomra értékelhető és hatásos, de nagyon nehéz élmény: olyan, ami után hosszú ideig nem lehet csak úgy felállni és továbblépni.
Számomra A dohányzóasztal egy rendkívül megterhelő, de erőteljes filmélmény volt. Nem szórakoztatni akar, és nem is lehet úgy nézni: a csecsemő halála olyan súlyú esemény, ami az egész történetet meghatározza, és végig ott feszül a levegőben. A film nyers, minden érzelmet teljes erővel átad, és a pánik, a bénultság, a feszültség szinte rám tapadt, miközben néztem. A helyzet abszurditása számomra nem könnyedséget, hanem még nagyobb realitást adott a tragédiának — azt éreztem, hogy pont ettől lesz annyira arconcsapóan valóságos az egész. Összességében a film számomra értékelhető és hatásos, de nagyon nehéz élmény: olyan, ami után hosszú ideig nem lehet csak úgy felállni és továbblépni.