A Fear Street trilógia után magasra került a léc, és sajnos a Prom Queen nem tudta megugrani. Bár a cím és az alapsztori alapján adott volt a potenciál, hogy egy újabb ütős slasherrel bővüljön az univerzum, a végeredmény inkább felemás. A film próbálja visszahozni a ’80-as évek hangulatát – zenék, frizurák, ruhák –, de közben mintha elfelejtette volna, hogy a jó ritmus legalább olyan fontos, mint a retró dizájn. Az izgalmasabb részek közti hosszú leülések miatt az adrenalinszint többször is ellaposodik, és onnan kell újra felépítenie magát a filmnek – nem mindig sikeresen. Vannak jól sikerült, feszültséggel teli jelenetek, sőt a véresebb részeknél néha egészen kreatív is, de ez sajnos nem tudja ellensúlyozni a laposabb dialógusokat és sablonos karaktereket. A legnagyobb gond viszont talán az, hogy nem tudta teljesíteni a „Fear Street” névvel járó elvárásokat. Ha önálló filmként, csak „Prom Queen” címen jött volna ki, sokkal jobban működhetett volna – így viszont mindenki az előző trilógia szintjét várta el, amit ez a film nem tudott teljesíteni. Túlvállalja magát, és pont emiatt csúszik félre. A film végi csavar viszont ment egy kicsit az összképen: meglepő és okos húzás, ami utólag némi pluszt ad a sztorinak, még ha nem is teljesen egyenlíti ki a korábbi gyengeségeket.
A Fear Street trilógia után magasra került a léc, és sajnos a Prom Queen nem tudta megugrani. Bár a cím és az alapsztori alapján adott volt a potenciál, hogy egy újabb ütős slasherrel bővüljön az univerzum, a végeredmény inkább felemás. A film próbálja visszahozni a ’80-as évek hangulatát – zenék, frizurák, ruhák –, de közben mintha elfelejtette volna, hogy a jó ritmus legalább olyan fontos, mint a retró dizájn. Az izgalmasabb részek közti hosszú leülések miatt az adrenalinszint többször is ellaposodik, és onnan kell újra felépítenie magát a filmnek – nem mindig sikeresen. Vannak jól sikerült, feszültséggel teli jelenetek, sőt a véresebb részeknél néha egészen kreatív is, de ez sajnos nem tudja ellensúlyozni a laposabb dialógusokat és sablonos karaktereket. A legnagyobb gond viszont talán az, hogy nem tudta teljesíteni a „Fear Street” névvel járó elvárásokat. Ha önálló filmként, csak „Prom Queen” címen jött volna ki, sokkal jobban működhetett volna – így viszont mindenki az előző trilógia szintjét várta el, amit ez a film nem tudott teljesíteni. Túlvállalja magát, és pont emiatt csúszik félre. A film végi csavar viszont ment egy kicsit az összképen: meglepő és okos húzás, ami utólag némi pluszt ad a sztorinak, még ha nem is teljesen egyenlíti ki a korábbi gyengeségeket.