Kicsit félve ültem be a moziterembe, mert a több évtizedes kihagyás után érkező folytatások sokszor kiábrándítóak szoktak lenni, de ez a film most kifejezetten kellemes meglepetést okozott.
Már az első percekben visszahozta azt a bizonyos ismerős, varázslatos légkört. Sandra Bullock és Nicole Kidman között még mindig elképesztően működik a kémia, mintha egyetlen nap sem telt volna el az előző rész óta. Egyszerűen jó volt őket újra együtt látni a vásznon, csodásan kiegészítik egymást, és a karaktereik dinamikája most is elviszi a hátán az egész történetet. Nagyon tetszett, hogy az új szereplők sem hatottak idegennek vagy erőltetettnek, teljesen jól passzoltak a családi történetbe.
A sztori hozta a kötelezőt: volt benne rejtély, boszorkányság, régi családi átkok és rengeteg érzelem. A vizuális világa is nagyon szép lett, a gyertyafényes, sötétebb tónusú jelenetek és az a bizonyos klasszikus ház megint zseniális hangulatot teremtettek a nagy vásznon. Voltak benne kifejezetten vicces és könnyed pillanatok, de amikor kellett, akkor meglepően drámai és izgalmas is tudott lenni.
Nem kell tőle hatalmas világmegváltást vagy világrengető akciókat várni, de ez a film nem is erről szól. Ez egy igazi szívmelengető, kicsit varázslatos és nosztalgikus mozi lett, amit jólesik megnézni egy hűvösebb őszi estén. Úgy álltam fel a székből a végén, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, és melegséggel töltött el az egész történet.
Kicsit félve ültem be a moziterembe, mert a több évtizedes kihagyás után érkező folytatások sokszor kiábrándítóak szoktak lenni, de ez a film most kifejezetten kellemes meglepetést okozott.
Már az első percekben visszahozta azt a bizonyos ismerős, varázslatos légkört. Sandra Bullock és Nicole Kidman között még mindig elképesztően működik a kémia, mintha egyetlen nap sem telt volna el az előző rész óta. Egyszerűen jó volt őket újra együtt látni a vásznon, csodásan kiegészítik egymást, és a karaktereik dinamikája most is elviszi a hátán az egész történetet. Nagyon tetszett, hogy az új szereplők sem hatottak idegennek vagy erőltetettnek, teljesen jól passzoltak a családi történetbe.
A sztori hozta a kötelezőt: volt benne rejtély, boszorkányság, régi családi átkok és rengeteg érzelem. A vizuális világa is nagyon szép lett, a gyertyafényes, sötétebb tónusú jelenetek és az a bizonyos klasszikus ház megint zseniális hangulatot teremtettek a nagy vásznon. Voltak benne kifejezetten vicces és könnyed pillanatok, de amikor kellett, akkor meglepően drámai és izgalmas is tudott lenni.
Nem kell tőle hatalmas világmegváltást vagy világrengető akciókat várni, de ez a film nem is erről szól. Ez egy igazi szívmelengető, kicsit varázslatos és nosztalgikus mozi lett, amit jólesik megnézni egy hűvösebb őszi estén. Úgy álltam fel a székből a végén, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, és melegséggel töltött el az egész történet.
#amásikmami