Ez a film nem csak egy film volt, hanem egy fojtogató élmény, ami szinte végig ott ült a mellkasomon. A történet egyszerűnek tűnik: fiúk gyalogolnak, és aki nem bírja, kiesik, de a valóságban minden lépés egy újabb kérdést vet fel arról, mit jelent élni, kitartani vagy feladni. Az volt a legfurcsább, hogy nézőként sokszor nem az akciót vártam, hanem azt, hogy miként reagálnak a szereplők a lassan kibontakozó kilátástalanságra. A film jól mutatja meg, hogy a fizikai erőnél sokkal többet számít a lélek teherbírása, és hogy az emberi kapcsolatok mennyit adhatnak akkor is, ha tudjuk, végül szinte mindenki elbukik. A monoton gyaloglás képei nyomasztóan lassúak, mégis pont ettől hatásosak, mert a saját türelmünket is próbára teszik. Nekem különösen megmaradt az a gondolat, hogy a verseny nem is csak a halálról szól, hanem arról, mennyire hajlandó az ember feladni önmagát a túlélésért. Nem mondanám, hogy kellemes filmélmény, de annál fontosabb, hogy ráébreszt, milyen könnyű közönnyel végignézni mások szenvedését, és mennyire veszélyes lehet, ha a társadalom ezt elfogadja természetesnek. A Hosszú menetelés nem ad könnyű válaszokat, de mély nyomot hagy, és utána napokig ott motoszkál az ember fejében a kérdés, hogy én vajon meddig bírnám?
Ez a film nem csak egy film volt, hanem egy fojtogató élmény, ami szinte végig ott ült a mellkasomon. A történet egyszerűnek tűnik: fiúk gyalogolnak, és aki nem bírja, kiesik, de a valóságban minden lépés egy újabb kérdést vet fel arról, mit jelent élni, kitartani vagy feladni. Az volt a legfurcsább, hogy nézőként sokszor nem az akciót vártam, hanem azt, hogy miként reagálnak a szereplők a lassan kibontakozó kilátástalanságra. A film jól mutatja meg, hogy a fizikai erőnél sokkal többet számít a lélek teherbírása, és hogy az emberi kapcsolatok mennyit adhatnak akkor is, ha tudjuk, végül szinte mindenki elbukik. A monoton gyaloglás képei nyomasztóan lassúak, mégis pont ettől hatásosak, mert a saját türelmünket is próbára teszik. Nekem különösen megmaradt az a gondolat, hogy a verseny nem is csak a halálról szól, hanem arról, mennyire hajlandó az ember feladni önmagát a túlélésért. Nem mondanám, hogy kellemes filmélmény, de annál fontosabb, hogy ráébreszt, milyen könnyű közönnyel végignézni mások szenvedését, és mennyire veszélyes lehet, ha a társadalom ezt elfogadja természetesnek. A Hosszú menetelés nem ad könnyű válaszokat, de mély nyomot hagy, és utána napokig ott motoszkál az ember fejében a kérdés, hogy én vajon meddig bírnám?