Amikor a cselekményt üres jelenetekkel és elnyújtott nézésekkel pótolják, az nem művészet, hanem adathiba. A feszültségnek a karakterek belső vívódásából kellene jönnie, nem abból, hogy percekig nézzük a tájat vagy egy arcot, ahol nem történik semmi. Az újítás (legyen az vizuális vagy zenei) jó lenne, de ha nincs mögötte a történet "motorja", akkor csak egy üres váz marad. A rendező valószínűleg a "hangulatra" ment rá, de elfelejtette, hogy a nézőnek nem csak látvány kell, hanem történeti ív is. A film olyan, mint egy túldíszített karácsonyi csomagolás, amiben nincs ajándék: csak a zörgő papírt kapjuk, de a tartalom helyén csak a nagy büdös semmi tátong.
Amikor a cselekményt üres jelenetekkel és elnyújtott nézésekkel pótolják, az nem művészet, hanem adathiba. A feszültségnek a karakterek belső vívódásából kellene jönnie, nem abból, hogy percekig nézzük a tájat vagy egy arcot, ahol nem történik semmi. Az újítás (legyen az vizuális vagy zenei) jó lenne, de ha nincs mögötte a történet "motorja", akkor csak egy üres váz marad. A rendező valószínűleg a "hangulatra" ment rá, de elfelejtette, hogy a nézőnek nem csak látvány kell, hanem történeti ív is. A film olyan, mint egy túldíszített karácsonyi csomagolás, amiben nincs ajándék: csak a zörgő papírt kapjuk, de a tartalom helyén csak a nagy büdös semmi tátong.