A Csiszolatlan gyémánt (eredeti címe: Diamant brut) egy elemi erejű alkotás, amely a kortárs francia filmművészet legizgalmasabb vonulatait képviseli. Agathe Riedinger debütáló nagyjátékfilmje nem csupán egy a sok felnőtté válással foglalkozó dráma közül. Egy mélyen húsbavágó, társadalmi és pszichológiai látlelet a digitális kor vágyairól. A történet középpontjában a 19 éves Liane áll, akit Malou Khebizi alakít lélegzetelállító intenzitással. Liane karaktere paradoxonokkal teli: merész, szenvedélyes, külsőségeiben túlszexuális és szűz egyszerre. Agathe Riedinger mint rendező és forgatókönyvíró tűpontosan ragadja meg a dél-franciaországi munkásosztály miliőjét. A vizualitás bátor, nem fél megmutatni a valóságot. A meztelen női test (szemből) itt nem öncélú provokáció, hanem a testkép és az önértékelés harcának szimbóluma. Audrey Ismael lüktető zenéje tökéletesen festi alá ezt a fojtogató, mégis reményteli utazást. A mellékszereplők, köztük Alexis Manenti, Idir Azougli, Kilia Fernane és Léa Gorla játéka teszi teljessé a tablót. Franciaország ezen arca nyers és őszinte. Párommal együtt néztük meg, és nem csalódtunk, mert a film képes volt vitát indítani bennünk a hírnév áráról. Ez a női rendező által jegyzett mű egy valódi, csiszolatlan ékkő a modern drámák között. Nálam 5/4 csillag.
A Csiszolatlan gyémánt (eredeti címe: Diamant brut) egy elemi erejű alkotás, amely a kortárs francia filmművészet legizgalmasabb vonulatait képviseli. Agathe Riedinger debütáló nagyjátékfilmje nem csupán egy a sok felnőtté válással foglalkozó dráma közül. Egy mélyen húsbavágó, társadalmi és pszichológiai látlelet a digitális kor vágyairól. A történet középpontjában a 19 éves Liane áll, akit Malou Khebizi alakít lélegzetelállító intenzitással. Liane karaktere paradoxonokkal teli: merész, szenvedélyes, külsőségeiben túlszexuális és szűz egyszerre. Agathe Riedinger mint rendező és forgatókönyvíró tűpontosan ragadja meg a dél-franciaországi munkásosztály miliőjét. A vizualitás bátor, nem fél megmutatni a valóságot. A meztelen női test (szemből) itt nem öncélú provokáció, hanem a testkép és az önértékelés harcának szimbóluma. Audrey Ismael lüktető zenéje tökéletesen festi alá ezt a fojtogató, mégis reményteli utazást. A mellékszereplők, köztük Alexis Manenti, Idir Azougli, Kilia Fernane és Léa Gorla játéka teszi teljessé a tablót. Franciaország ezen arca nyers és őszinte. Párommal együtt néztük meg, és nem csalódtunk, mert a film képes volt vitát indítani bennünk a hírnév áráról. Ez a női rendező által jegyzett mű egy valódi, csiszolatlan ékkő a modern drámák között. Nálam 5/4 csillag.